Vágyakozás és istenbe vetett hit

A "Vágyakozás a lövészárkokból" című könyvről a szerző, valamint Pintér Tamás, a Nagy Háború blog szerkesztője, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány elnöke beszélt a Göcseji Múzeumban rendezett találkozón. A vendégeket a házigazda intézmény részéről Megyeri Anna muzeológus köszöntötte.

Gordana Šövegeš Lipovšek a könyvről elmondta: nemcsak a házaspár története, hanem leveleiknek megtalálása is filmbe illő. 1999-ben a levéltári kutatótábor néhány tagja bukkant egy romos, üresen álló szécsiszentlászlói házban a megsárgult levelekre. A ma Szlovéniához, régen Zala megyéhez tartozó faluban élt egykor a házaspár, Zsiga és Tilda. Lakatlanul maradt házukat többször is felforgatták, de leveleikhez nem nyúlt senki. A kordokumentumok a maribori levéltárba kerültek, majd hosszú időre feledésbe merültek. Egyszer egy kutató elkezdett ugyan foglalkozni velük, ám hamarosan megbetegedett és meghalt.

2010-ben aztán Gordana Šövegeš egy levéltári évfordulón felolvasott néhány levelet, ami annyira megragadta mind a hallgatóságot, mind pedig őt, hogy – mint meséli – megszállottja lett a leveleknek, és nyomozni kezdte az egykor élt házaspár életét.

A kötetbe négyszáz levélből – melyek nyolcvanöt évig dacoltak a porral és a nedvességgel – 288 került be; mind Zsiga, mind pedig Tilda levelei feldolgozásra kerültek. Az írásokból kiderül, hogy a fiatalok nagy szerették egymást, és nagyon nehezen élték meg, hogy a háború hosszú évekre elszakította őket egymástól.

Pintér Tamás – aki a kötet bevezetőjét írta – elmondta: Zsiga leveleiből megtudhatjuk, milyen volt az élet a lövészárokban, vagy éppen a kórházban. A háború borzalmain pedig az optimizmus, vagyis a szerelembe és az istenbe vetett hit segítette át a fiatal bakát és feleségét. Tilda levelei ezen kívül betekintést nyújtanak a hátország, vagyis az otthon maradottak mindennapi életébe, és aggodalmaiba. A Nagy Háború blog (mely többször idézett a levelekből) szerkesztője szerint azért is fontos ez a kötet, illetve a megtalált levelek, mert a levéltári forrásokba nagyon ritkán kerül be az ember, a maga hétköznapi történeteivel.