Madárles a szobaablakból

Gál Szabolcs a MME-n belül azt a bizottságot vezeti, mely az országban ritkábban előforduló madárfajokat hitelesíti. Az ő szeme tehát kiélezett az érdekességekre. 

Zalaegerszeg belterületein több, mint 50 madárfaj fészkel

Süvöltő hím (Fotó: Gál Szabolcs)

- A lakott terület ugyanúgy az ökoszisztéma része, akár egy láprét, vagy egy öreg tölgyes. A határokat nem ismerő természet ezeket a helyeket is belakja. A madarak közkedvelt lakótársaink a városokban. Vannak fajok, amelyek máshol nem is élnek, csak a közelünkben. Mások városon belül és kívül is jól megvannak, illetve csak időszakosan, vonuláskor tartózkodnak az ember közelében. Egy átlagos zalaegerszegi kertvárosi házban élek, kilátással a Jánka-hegyre. Az itt tapasztaltak alapján elmondhatom, hogy az év során bármelyik kertben meg lehet figyelni 50-60 madárfajt. Az elmúlt 22 év alatt több, mint 95 fajt figyeltem meg otthon. Ebben az úgynevezett „kertlistában” persze olyan fajok is akadnak, amelyek nem voltak a kert területén, de onnan láttam, esetleg hallottam őket. Így az ember kertlistája még a városban is igen nagy lehet, ha rálát egy jó területre. Ez persze nem tudományos munka, pusztán egyfajta madarász szórakozás, de bezárt időszakokra ez is megfelel.

- Milyen fajokra lehet felkészülni?

- Zalaegerszeg belterületein több, mint 50 madárfaj fészkel és még ennél is több telel vagy vonul át rendszeresen. A leggyakoribb állandó madaraink a balkáni gerle, nagy fakopáncs, fekete rigó, széncinege, verebek (házi és mezei), az erdei pinty, zöldike, és a tengelic. Ezek a madarak kosztolnak a téli etetőnkön, fészket raknak a kerti bokrokban, fákon, a kirakott vagy természetes odvakban, alkalmasint a házon. Kevésbé ismert állandó pintyfajok is költenek itt, mint a piros mellényes kenderike, és az erős csőrű meggyvágó. A sok örökzöld okán az alpesi elterjedésű búbos- és fenyvescinege, és a legkisebb madarunk a sárgafejű királyka fészkel a városban. Az öreg gyümölcsfákkal tarkított környékeken zöld küllők és balkáni fakopáncsok is fészkelhetnek. Vannak fajok, melyek csak a tavasztól őszig fordulnak nálunk elő. Legkorábban az örvös galambok és a seregélyek érkeznek meg, már februárban. Mindkét faj kisebb-nagyobb csapatokban vonul, és ezeket is gyakran lehet észlelni a város felett. Az örvös galamb, ma már mindegyik fával tarkított belterületünkön fészkel, de pár éve a nagytemplomon is találtam fészkelőt. A nyár közeledtével egyre több madár foglalja el a köztereket. A barátposzáták, kis poszáták, csilpcsalpfüzikék, az énekes rigók is mindenfele gyakoriak a lombok közt. A tűlevelűek csúcsain hangzik fel csicsörke bonyolult éneke. A molnárfecske költ a tömbházakon is, sokszor telepesen él, míg a füsti fecske inkább falusi porták, istállók költőfaja. Mindkét fajon nagyban segíthetünk, főleg a száraz tavaszokon, ha „sarazóhelyeket” létesítünk számukra, vagy műfészkeket helyezünk ki az ereszek alá. Az odúban költő fajokat is nagyban segíthetjük öreg fák híján mesterséges odvak kihelyezésével. Ilyenekbe gyakran költöznek kék-, és széncinegék, házi rozsdafarkúak, mezei verebek, nyaktekercsek, vagy barázdabillegetők is. A teraszokon lógó kaspók, a kinti villanyórák teteje gyakran szürke légykapók fészkelőhelyévé is válhat. Rengeteg természetbarát praktikát alkalmazhatunk, de ezeket például az MME honlapján és szakkönyvekben is szépen összefoglalva megtalálhatjuk.

Hím erdei pinty (Fotó: Gál Szabolcs)

- A madarászok azon szimpatikus emberek, akik csupán lencsevégre akarják kapni a madarakat. 

- A városi fajainkat fotózni a kertben a legegyszerűbb. A jó madárfotókhoz drágább technika szükséges, de ha építünk egy lest, vagy kirakunk egy sátrat amiben elbújhatunk, mondjuk egy itatóhoz, bokorhoz, vagy akár az erkélyen, de az ablakból kisebb nagyítású gépekkel is szép eredményt tudunk elérni.

- És vajon milyen a vonulás a városokban? 

- Természetesen a légifolyosókat a vándormadarak a házak felett is használják, így ősszel, tavasszal igen sok vonulóval lehet találkozni. A saját kertünk felett is láttam már áthúzó darvakat, ludakat, nagy kárókatonát, bütykös hattyút, de ragadozófajokat is, mint darázsölyvet, vándorsólymot. A szerencsésebbek pedig akár halászsast, vagy még ritkább fajt is láthatnak. Éjjel is zajlik a vonulás, ilyenkor leginkább a fülünkkel érzékeljük mi zajlik a levegőben. Késő nyáron bakcsó, mocsárhoz kötődő cankófajok kiáltásai visszhangzanak, vagy szőlőrigók, pintyek cippanásait is hallhatjuk. Énekesmadarak nappal is járnak- kelnek, őszi-tavaszi hajnalokon mezei-, és erdei pacsirták, pityerek és billegetők, vonuló pintyek hangjai szólnak. A kerti fák és bokrok lombjai közt sisegő füzikék, erdei szürkebegyek, ökörszemek, tüzesfejű királykák, kormos légykapók vadászgatnak, mely fajok erdeinkben, középhegységeinkben fészkelnek, de a város zöldterületein előszeretettel állnak meg táplálkozni. Néha igazi ritkaságokat is felfedezhetünk, például a szibériai illetőségű vándorfüzike, amely hazánkban ritka őszi kóborló, több esetben is települési kertekben tűnt fel. Természetesen a kerti fajok is sérülékenyek, és az átvonulókból is egyre ritkábban láthatunk bizonyos fajokat. Gond van a verébbel, a fecskékkel, de még a gyakoribb rigókkal is. Nagyon fontos, hogy segítsük őket, legyünk az életterükre tekintettel, hogy a jövőben is színesíthessék a belvárosi természetbúvár és mindannyiunk udvarait!