Készülődés a bizonytalanságra

Na, de hova, mire? – merült fel a kérdés a könyvbemutató alkalmával. Az idei könyvhétre jelent meg Fitos Adrián zalaegerszegi író novellafűzére, mely a Club PopUp-ban került bemutatásra. Az elsőkötetes szerzővel Tóth Emese, az egyik országos könyvhálózat zalaegerszegi boltjának üzletvezetője beszélgetett. Felidézve az író első, kamaszkori szárnypróbálgatásait is.

Megjelent Fitos Adrián novelláskötete

Tóth Emese és Fitos Adrián a kötetbemutató előtt

Fitos Adrián 1977-ben született, A Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakán végzett, majd az ELTE-n hallgatott összehasonlító irodalomtudományt. Komolyabban néhány éve kezdett el prózát írni. Bár – mint meséli – már gyerekkorában voltak próbálkozásai. Egy iskolai fogalmazási feladatot megkerülve, plusz egy fejezettel „megtoldotta” az Egri csillagokat. Egyik szomszédja kérésére meg heavy metal zenékhez írt apokaliptikus szövegeket. Tizennyolc éves korától verseket írt. Vagy, ahogy ő hívja őket: papírfecnikre firkált, néha jobb, néha rosszabb versszerű kísérletezések voltak ezek.

Prózával akkor kezdett el foglalkozni, amikor pár évvel ezelőtt egy esztendőt Kanadában töltött, és a barátai szórakoztatására rövid „leveleket”, helyzetjelentéseket írt. Tulajdonképpen ez terelte a szépirodalmi szövegek felé. Írásai internetes irodalmi portálokon is megjelentek. Majd úgy döntött, tudatosan is nekilát egy kötet összeállításának. Addigra nagyjából levetkőzte azokat a gátlásait is, amiket épp a magyar szakon szerzett. Tanulmányai alatt ugyanis túl sok jó szöveggel találkozott, így mindig elbizonytalanodott, hogy vajon elég jó-e, amit ő ír.

A Készülődés az elmúlt néhány év írásait tartalmazza, de van egy régebbi, nagyjából tíz éves novella is a kötetben. Érdekes, hogy pont ez az egyetlen, ami önéletrajzi ihletésű. Mert amúgy minden fiktív: a szereplők, a történetek, a párbeszédek. A kiindulási alap ugyanis sokkal inkább nyelvi, vagy képi, nem pedig megtörtént szituációkból merítkezik. Szereti, ha a szereplőknek olyan neve van, ami nem túl gyakori a közhasználatban, és olyan mondatokat ír le, amik nem biztos, hogy abból a nyelvből valók, amit ő használ. A „tekintet” pedig az egyik legerősebb, visszatérő metaforája a kötetnek.

A novellák között van kapcsolat

Bár novellákról van szó, bizonyos kapcsolódás van az írások között, amiket a figyelmes olvasó észrevesz. Lehet, hogy a kis szerkezetek egy nagyobb elbeszélői mű – regény – felé haladnak. De nem feltétlen alkotnak egy narratív szerkezetet. A szövegek töredékesek, mintha valaki rosszul emlékezne valamire, vagy direkt elhallgatna valamit. Emiatt hiányérzete támad az olvasónak. A hangulat meg néha melankolikus, ám az irónia, a nyelvi játékosság kompenzálja ezt.

És akkor mire is, hova is „készülődünk”? A szerző egy teljesen egyszerű címet szeretett volna adni a kötetnek. Cél volt az is, hogy ellene menjen annak az irodalmi trendnek, hogy a könyv első mondata szakítsa be az oldalt, vagy olyan címe legyen a műnek, amitől ránézésre sírnak az emberek. Inkább sugalljon egy kis bizonytalanságot, meg várakozást, mint a készülődés szó. Mert nem mindig kapunk válaszokat, sőt van, hogy újabb kérdések merülnek fel… és végül is semmit sem tudhatunk bizonyosan.

A könyv a Fiatal Írók Szövetségének kiadásában jelent meg, a borítón pedig egy szintén zalaegerszegi alkotó, Tóth Norbert grafikája látható. Ami vagy egy arc nélküli olvasó embert, vagy egy kaput ábrázol. Mindenesetre ez a bejárat a könyvhöz.