Kell-e kereszt a Szabadság-szoborra?

 Az egykori Felszabadulási emlékmű története és jelene az Utóvéden

Vajon „Kell-e kereszt-elő a Szabadság-szobornak?”, vagyis jó-e, ha megvalósul az a kormányzati elképzelés, hogy egy nagyméretű keresztet helyeznek el a főalak talapzatára. Mennyiben változna meg ezzel a szobor jelentése? Megfér-e egymás mellett az 1940-es években készült szobor (a maga történeti hátterével, majd a rendszerváltozást követő jelentésmódosulással), és az újonnan készülő kereszt? Utóbbi elem a tervek szerint a szobor felújításának részeként kerülne a talapzatra. A művészettörténész azért foglalkozik kiemelten ezzel a témával, mert a Szabadság-szobor (eredetileg Felszabadulási emlékmű) alkotója Kisfaludi Strobl Zsigmond, akinek életművét Kostyál László évtizedek óta kutatja, doktori disszertációjának témája is a zalai szobrász munkássága volt.

Kostyál László és Tóth Norbert a programsorozat szervezője

Az előadás során többek között elhangzott: Budapest (sőt az egész ország) ikonikus emlékművét 1947. április 5-én avatták fel a Gellért-hegyen. A monumentális mű a megszálló Vörös Hadsereg elesett katonáinak és háborús győzelmének állított emléket, mint Felszabadulási emlékmű. A szoborállítást a Honvédelmi Minisztérium finanszírozta, ám a „projekt” szovjet ösztönzésre készült. Hogy pontosan ki volt ötletgazda, nem tudni. Az biztos, hogy Geraszimov orosz festőnek, és a kommunista hatalomátvételben kulcsszerepet játszó Vorosilov marsallnak (a SZEB-elnökének) nagy szerepe volt benne. A festőművész az orosz és a magyar testvériséget hirdette és népszerűsítette a művészek között. (A Fészek Klubban még vacsora is volt a téma kapcsán.)

1945 szeptemberében a Honvédelmi Minisztériumban már tárgyalás folyt egy monumentális emlékmű felállításáról. Vorosilov marsall állítólag Kisfaludi Íjász című szobrát látta meg Budapesten, ami nagyon megtetszett neki, és azt mondta, hogy ez a művész készítse el az emlékművet is. Dacára annak, hogy a neves szobrászművész korábban Horthynak és az angol királynőnek is portrészobrásza volt, megkapta a megbízást. Hivatalosan a magyar kormánytól, ám a munkát végig az oroszok felügyelték, olykor módosítva is a vázlatokat. Kisfaludi későbbi visszaemlékezése szerint végül a hatodik tervet fogadták el. A helyszínt is Vorosilov választotta ki; négy alternatíva merült fel, de neki egyik sem tetszett. A város legmagasabb pontját, vagyis a Gellért-hegyet nézte ki a szobor helyéül. 

Kostyál László érdekességképpen elmondta, hogy a Felszabadulási emlékmű női főalakját egy fiatal vas megyei védőnőről, Gaál Erzsébetről mintázta a művész, aki véletlenül szúrt szemet a szobrásznak. A mellékalakok közül a fáklyavivőt Hegedűs István öttusázóról, a szovjet katonát pedig Vorosilov egyik őréről modellezte Kisfaludi. A Gellért-hegyről a belvárosra néző monumentális emlékmű közel 40 méter magas, és bár eleinte sokan gyűlölték – hiszen a megszálló szovjet hadsereg harcokban elesett katonáira emlékeztetett – gyorsan szimbólummá vált. Az avatást követő időkben rengeteg kicsinyített másolat készült belőle, majd előszeretettel használták Budapest jelképeként. A róla készült grafikák, fotók, majd gegek sok tárgy díszéül szolgáltak. 

Természetesen az 1956-os forradalom napjaiban – a Sztálin-szobor ledöntése után – felmerült a Felszabadulási emlékmű eltávolítása, ám csak a szovjet katonát sikerült kibillenteni pozíciójából (később Kisfaludi ezt újraalkotta). A rendszerváltozás időszakában aztán ismét szóba került az eltávolítás, majd az átértelmezés. (Utóbbi annál is inkább, mert a köznyelv menet közben „átírta” a hivatalos elnevezést, és egyre inkább Szabadság-szobor néven emlegették.) Persze ahhoz, hogy a rendszerváltozás után a szabadság valódi jelképévé váljon, meg kellett „tisztulnia”, meg kellett szabadulnia eredeti jelentésétől. Ehhez Szentjóby Tamás képzőművész performanszára volt szükség, aki 1992-ben ejtőernyőselyemmel takarta le a szobrot. A szellemként „kísértő” mű a „Szabadság lelkének szobra” lett néhány napra, jelképezve a kommunizmus kísértetét. Majd a szellemruha „levedlése” után, immár újjászületve valóban a szabadság (az elnyomó hatalomtól való megszabadulás és a demokrácia) jelképévé válhatott. (Később a cirill betűs, Vörös Hadsereget dicsőítő feliratokat és a mellékalakok közül a katonákat eltávolították.)

Ilyen történelmi előzmények után érkezünk meg napjaink fő kérdéséhez, hogy vajon kell-e kereszt a Szabadság-szoborra, és ha ez megvalósul, hogyan módosítja az alkotás jelentését. A téma kapcsán heves vita bontakozott ki, Kisfaludi jogörökösei nem támogatják, és egyházi körökből is érkezett ellenvetés. Kostyál László úgy látja, hogy a kereszt ilyen módon az eredeti keresztény jelentés (szeretetből történő áldozatvállalás) helyett inkább politikai vonatkozást (az ellenfelek kirekesztése) kapna. Emellett a kereszt tervezett megoldása elüt az emlékmű stiláris szellemiségétől, gyengítené a kompozíció egységét. Pláne, mert méreténél fogva a kereszt hasonlóan hangsúlyos lenne (szinte ugyanakkora) mint női főalak. Ez pedig az egész narratíva hangsúlyát megváltoztatná; a kereszténység diadalát jelentené. A művészeti szempontokat és arányokat nézve egy kiegészítő motívum nem lehet nagyobb, hangsúlyosabb egy emlékmű főalakjánál. A művészettörténész szerint az is zavart okozna az értelmezésben, hogy a kereszt dominanciája miatt a szobor egyes részletei (pálmaág) a keresztény ikonográfia szerint is értelmezhetővé válnának. Ez pedig végképp átírná a szabadság-narratívát.

A jogörökösök hozzájárulása nélkül elvileg nem történhetne meg a beavatkozás, ám ha a szerzői jogi törvényt módosítják (a kezdeményezés megtörtént), ez az akadály elhárulhat.