Az online térben több a nettó tanulási idő

 Iskolán kívüli digitális órák tapasztalatairól

Persze az online világban sem minden egyforma, hiszen különbség lehet például aközött, hogy milyen interakcióban vagyunk másokkal; látjuk-e egymást „face to face”, vagy afféle befogadóként csak egyszerű nézői, vagy aktív „fogyasztói” vagyunk egy-egy online eseménynek. Legyen az tudományos előadás, színház, művészekkel készült beszélgetés, workshop, vagy éppen otthoni edzés. Bármelyikről is legyen szó, az előadónak, óraadónak ezekre az alkalmakra is készülni kell, ugyanúgy, mint az offline világban. Hogy miképp lehet kihozni a maximumot a jelen helyzetből, arról az egyik belvárosi mozgásműhely szakmai vezetőjével, és egy digitális nyelvórákat adó oktatóval beszélgettünk.

Veszprémi Bori (Fotó: Tóth János)

Bár a hatályos jogszabályok szerint személyi edzést, rehabilitációt ugyan lehet tartani, ám a csoportos edzésekről – csakúgy, mint tavasszal – le kellett mondaniuk fitnesztermeknek. A többség online anyagokkal próbálja „mozgásban tartani” és otthoni sportolásra buzdítani kuncsaftjait, amire a bezártság és az egyre hidegebb idő miatt mutatkozik is igény. Igen ám, de a webhelyekről, videómegosztókról letöltött otthoni edzésprogramok esetében a tréner nem látja a csapatot mozgás közben, vagyis nincs mód az esetleges hibák korrekciójára. Ennek tudatában kell elkészíteni az anyagot. Veszprémi Bori gyógytornász, jógaoktató érdeklődésünkre elmondta, hogy van lehetőség úgynevezett „live”, vagyis élő online edzésekre is, amikor látják egymást a résztvevők, ám a tapasztalat az, hogy sokan nem szeretik, ha láthatóvá válik a lakókörnyezetük, otthonuk. Ráadásul az edzőnek ez a verzió sem ad több esélyt arra, hogy korrigálja a mozgást. Tavasszal ezért ők inkább arra törekedtek, hogy a törzsvendégekkel osszanak meg tartalmakat, hiszen az ő felkészültségüket, edzettségi szintjüket ismerik. Ehhez mérten, a különféle óratípusokból már össze lehetett állítani az edzésprogramot.

A kihívást inkább az jelentette, hogy ideális környezetben, lehetőleg többféle háttér előtt készüljenek el a felvételek, illetve hogy megfelelő felbontású és jó minőségű legyen a kép, valamint a hang és a fények. Az egyes instrukciókat és mozdulatokat pontosan kell hallani, látni, értelmezni. Nézze azt akár laptopról, vagy valamilyen okoseszközről a vendég. Ehhez némi technikai újításra nekik is szükségük volt.

Ami a „visszacsatolást” illeti: természetesen arra bőven van lehetőség, hogy aki elvégezte a gyakorlatokat, az reagáljon valamilyen formában (kommentben, üzenetben) az online óra menetére, intenzitására, vagy épp a feltöltött videó minőségére. Az edzők számára fontos visszajelzés, hogy mi tetszett, mi okozott nehézséget, vagy esetleg min kellene változtatni, hogy még hatékonyabb legyen az óra. Veszprémi Bori a jelenlegi helyzetben jó lehetőségnek tartja az online edzéseket (ha azok tényleg szakavatott trénerektől származnak), hiszen az egészség megőrzésében és a kondíció fenntartásában most rengeteget segíthetnek. Az előttünk álló téli időszakban ez különösen fontos.

Beck Eszter (Fotó: Tom Jantol)

Egészen más történet az a digitális óra, amikor a beszédnek, szövegértésnek, hallás utáni értésnek van kiemelt szerepe. Ilyenkor nélkülözhetetlen a kétirányú, aktív kommunikáció; vagyis hogy a felek lássák és hallják egymást az online térben. Beck Eszter évek óta készít fel gyerekeket és felnőttek angol érettségire, felvételire és nyelvvizsgára. Mint meséli, a tavaszi „első hullám” idején állt át a digitális nyelvórákra. Egyszerre csak egy emberrel foglalkozik, szerinte így a leghatékonyabb a módszer. Tulajdonképpen ott folytatta az óráit, ahol abbahagyta; csak most lefotózza a feladatokat és beküldi a chat-ablakba, begépeli a lefordítandó mondatokat, nyelvi szabályokat, és sokszor improvizál is. Úgy látja, hogy a figyelem fenntartása gyerekeknél és főleg a kamaszoknál különösen fontos, ezért pörgős órákat tart, sok humorral, ritmusváltással, mert az online térben sokkal több a "nettó" tanulási idő. Nincs megérkezés, kabát levétel, előpakolás, illetve a "kérek inni", "nem találom a füzetem", "elmehetek vécére?" helyzet. Kicsiknél és nagyoknál is fontosnak érzi, hogy ha valamit szeretnének elmesélni, azt nyugodtan tegyék meg, aztán észrevétlenül „visszacsúsznak” az óra menetébe.

Szerinte az egyik leglényegesebb a „jelen vagyok” állapot, vagyis, hogy az óraadó folyamatosan tartsa fenn a kommunikációt és a monotonitást még csírájában fojtsa el. Illetve, hogy a nyelvórákon mindig legyen olyan feladat, ami tükrözi az egyén saját érdeklődését, hobbiját; ez egyfajta azonosulást eredményez.

Az eddigi tapasztalat az, hogy kisebb technikai problémákat leszámítva, ugyanolyan hatékonysággal lehet dolgozni, tanítani, mint offline-módban. Mivel manapság a legtöbb gyerek-kamasz online térben éli az életét, így nem érzik a különbséget a két „helyszín” között. Akik nehezebben barátkoznak meg mindezzel, azok inkább a felnőtt tanítványok; legtöbbjüknek az online nem a "valós tér", még akkor sem, ha ugyanúgy zajlik az óra – fogalmazott Eszter. Hozzátette: jó pedagógiával, empátiával és az egyéni igények, képességek figyelembe vételével sokat lehet tenni azért, hogy végül ők is jól érezzék magukat az órákon, és a jelenlegi helyzet ne zavarja a felkészülésüket.