Morandini és szocreál a Zala Vármegyei Építész Kamara estjén

Építészeti stílusokról nemcsak építészeknek

A találkozónak két fő témája volt; Morandini Tamás városképet meghatározó építészete, melyről Megyeri Anna nyugalmazott főmuzeológus tartott előadást, és a szocreál epizód Zalaegerszeg építészetében, melynek előzményeiről és jellegzetességeiről dr. Káli Csaba történész, az MNL Zala Vármegyei Levéltárának igazgatója mesélt.

Káli Csaba, Agg Ferenc és Megyeri Anna

Bertók Sándor, a megyei építész kamara elnöke a rendezvény előtt lapunk érdeklődésére elmondta: sokszor szerveznek különféle előadásokat, szakmai napokat a kamarai tagoknak. A tervek szerint a jövőben gyakoribbá válnak az olyan programok, tematikus estek, melyek nagyobb számban mozgatják meg a tagságot. Most úgy gondolták, hogy nyilvánossá teszik a múzeumban rendezett két előadást, hiszen Morandini 19-20. századi építészete, valamint a második világháborút követő szocreál időszak az építészetben olyan témák, melyek a szakmán kívüliek érdeklődését is felkelthetik.

A rendezvényen a szervezők nevében Agg Ferenc, az építész kamara megyei alelnöke köszöntötte a résztvevőket. Mint fogalmazott, két olyan történészt kértek fel előadónak, akik kutatásaik során az egyes korszakok fontos építészeivel, vagy stílusirányzataival is foglalkoznak. A szocreál időszakról beszélni pedig azért is fontos, mert az erről való ismereteink még szakmán belül is hiányosak – tette hozzá Agg Ferenc.

Az Arany Bárány kivitelezője is Morandini volt

Zalaegerszeg egyik meghatározó építésze a 19-20. század fordulóján Morandini Tamás volt, aki tervezőként is kivitelezőként is dolgozott. Az olasz származású, majd a megyeszékhelyen letelepedő építész pályáját Megyeri Anna tárta a hallgatóság elé. Az előadás során szó esett többek között az Arany Bárány szálló és az Állami Főgimnázium (ma Zrínyi-gimnázium) kivitelezéséről, a zsinagóga építéséről és több magánház tervezéséről is, melyek közül néhányba Morandini igyekezett a szecessziós stíluselemeket is belecsempészni. Ez saját Jákum utcai házára is igaz volt.

Az Ady- és Petőfi utcai sarokház szecessziós erkélye

Hogy mi történt az építészetben Magyarország 1945 utáni szovjetizálása után, arról Káli Csaba beszélt előadásában. Mint mondta, 1951-től hazánkban is kanonizálták a szocialista realizmust (szocreált) az építészetben. Sztálin halála után azonban a hruscsovi kritika 1954-ben elvetette ezt az irányzatot, ami 1958-ban végleg le is zárult.

Az érdekes az, hogy a szovjet blokkhoz tartozó országok mindegyike igyekezett a saját „nemzeti” irányvonalát megtalálni a szocreál kifejezési formáját illetően. Ez hazánkban a klasszicizmust, Csehszlovákiában és Lengyelországban a reneszánszt, az NDK-ban pedig a barokkot jelentette. A történész arra is felhívta a figyelmet, hogy a szocreál a hiedelmekkel ellentétben nem előzmények nélküli, hiszen gyökerei az art deco-ig, a 20. század első évtizedeinek modern építészetéig, sőt, ezen belül a 30-as, 40-es évek birodalmi építészetéig is visszavezethetők. Így egy kevert stílusról van szó.

A volt csecsemőotthon bejárata

Zalaegerszegen több lakóépület, középület és ipari épület is magán viseli ennek jegyeit. Például néhány Kosztolányi utcai- és téri lakóház, a mozi (palota), a kőolajfinomító kapuzata és irodaháza, a reptér, az „Éva presszó” épülete, a ruhagyárral szemközti lakóházak és a volt csecsemőotthon. De az egykori Petőfi-laktanya területén is találunk a korszakra jellemző épületeket. Az oszlopsorok, keretes ablakok és kapuk, elválasztó párkányok, szimmetrikus elrendezések, a kapuzat feletti (koszorús, „leples”) díszek mindig árulkodóak.

Káli Csaba megemlítette a romantikus szocreál fogalmát is, ami annyi jelent, hogy az így épített házak nem keltenek feltűnést, maximálisan illeszkednek a már meglévő városi környezetbe. Ilyen a Kazinczy tér 3. szám alatti lakóház, amit akár 19. századinak is gondolhatnánk.

Lakóház az Éva presszó felett, szocreál stílusban

Elhangzott az is, hogy bár 1958-ra a szocreál véget ért, és a tervezők inkább a modern stílushoz kanyarodtak vissza, Zalaegerszegen azért voltak megkésett nyomai még a szocreálnak. Ilyen például az 1962-ben épült megyei művelődési központ (ma színház) eredeti, lapostetős épülete, melyben még birodalmi és art deco elemek is vegyültek.