Városképek és zrínyis közreműködés

Az elmúlt három hétben három művész vette birtokba a Pál Katja által vezetett Bárhory utcai alkotóházat. Miranda J. Friedman Los Angelesből érkezett, a képzőművészeti diploma megszerzése után a reklámszakmában helyezkedett el, ám később elhagyta ezt a világot. Ma már kizárólag művészetekkel, főleg videóművészettel és performansszal foglalkozik. Műveit nemcsak az USÁ-ban, hanem Németországban és Törökországban is bemutatták már.

 Záróest az idei első D’Clinic alkotótáborban

Miranda J. Friedman (középen) és a ZMG Szépirodalmi műhelyének tagjai

Miranda az itt töltött három hét alatt megismerkedett a Zrínyi Miklós Gimnázium Szépirodalmi Műhelyének néhány tagjával (Bogdán Rebekával, Balázs Reginával és Kintli Emesével), akikkel egy közös produkciót is létrehozott. A záróesten a közönség is megtekinthette az „önmagunkra találás” történetét. A performansz díszletéül (is) szolgáló, folyton változó hátteret (grafikai illusztrációkat) az alkotó készítette az itt töltött hetek alatt.

Shin Itagaki és Pál Katja

Szintén az USÁ-ból érkezett Lech, a szobrászművész. A fiatal hölgy Zalaegerszegen mindenekelőtt a tradicionális zalai kerámiaművészettel és annak fortélyaival ismerkedett meg. Mint azt a zárókiállításon mesélte: itt készített először kerámiamaszkokat. Korábban ugyanis kizárólag hulladékanyagokat használt fel. A most bemutatott maszkjai a hagyományos afrikai formavilágot és motívumokat mutatják be, de a kortárs szobrászat technikáiból merítenek. Nemcsoda a maszkok iránti vonzódása, hiszen Puerto Ricóból származik, ahol a néphagyományok jellegzetes alakja a „vejigante”; vagyis az ottani ceremóniák és fesztiválok több mint kétszáz éves maszk-figurája.

Vászonra kerültek a város épületei

A júliusi rezidenciaprogram harmadik alkotóművésze Japánból érkezett Zalaegerszegre. Shin Itagaki festő elsősorban a nagyvárosi tereket, azok látképét viszi fel vásznaira; pasztell színekben. A hagyományos japán képzőművészet technikáit ötvözi a modern látásmóddal. Fehér háttér előtt ábrázolja a nagyvárosok jellegzetes épületeit, melyekben az emberek magányos, apró alakokként jelennek meg. Az itt tartózkodása alatt is folyamatosan járta a város utcáit, tereit, és próbálta megragadni a helyi épületek hangulatát. Ami igazán tetszett neki, azt előbb lefotózta, majd ez alapján festette meg a házakat, tereket, középületeket. A napsütés, és a színes épületek látványa egyaránt megragadta fantáziáját. Többek között a Csipkeházakat, a zsinagógát, a Dísz teret, a nagytemplomot és az Eötvös utca, illetve Eötvös köz néhány lakóépületét festette meg.

Lech, a szobrászművész

Shint a magyar és a japán nyelv szépsége is vonzotta, ezért installációt is készített. Kinyomtatta és tükörre ragasztotta egy japán versnek, és József Attila Szabad ötletek jegyzékének egy részletét; ám fonetikus írással. A két verset fel is mondta diktafonra az eredeti nyelveken.

Hagyományos maszkok, a kortárs kerámia módszereivel

Az installáció keretében a szavalatot és a fonetikus szövegeket egyszerre lehetett hallgatni/olvasni, miközben saját tükörképével is szembesült az ember. A művész többek között arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy a hangok utánzásával olyan dolgokat is elmondhatunk, melyeket valójában nem értünk.

A rezidenciaprogramra augusztusban újabb művészek érkeznek.