Lendületes rajzok, papíralapon

 Beszélgetés Korbuly Ági illusztrátorral

A budapesti Corvin Rajziskola illusztráció szakán most végző alkotóval a mesekönyvek képi világáról beszélgettünk, a frissen megjelent kötet kapcsán. Kertész Erzsi írónak ez már a sokadik regénye, Korbuly Áginak viszont ez volt az első grafikusi megbízatása. A történethez persze hozzátartozik az is, hogy Ági a Zrínyi-gimnáziumban végzett, az Ady-iskolába járt rajzszakköre, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz-mongol és kulturális antropológia szakán diplomázott. Belekóstolt a múzeumi munkába (Néprajzi Múzeum, Göcseji Múzeum), aztán mégis a rajz és a grafika felé fordult a figyelme, így kötött ki a Corvin Rajziskolában, ahol előbb a kezdő illusztrátori képzést végezte el, hamarosan pedig a haladó kurzust is befejezi. 

- Hogy talált rád Kertész Erzsi, vagy inkább a Pagony Könyvkiadó?

- Tulajdonképpen a rajziskolán keresztül, ahol az is feladat volt, hogy készítsünk portfóliót és küldjük el azt több kiadónak. A Pagony egyből vissza is jelzett, hogy a sketchbook-os, azaz a vázlatszerű munkáim tetszenek nekik, és majd gondolnak rám a jövőben. Ezt kedves gesztusnak tartottam, és bár titokban reméltem, hogy egyszer tényleg megkeresnek, arra nem számítottam, hogy már néhány hónap múlva felkérnek erre a munkára. 

- A Mindig másnap című mese egy kaotikus családi történet. Az egyik Facebook-posztodban azt írtad, hogy garantáltan kaotikusak hozzá a rajzaid is…

- Megkaptam Kertész Erzsi szövegét, amit egyhuzamban végigolvastam és egyből gyereknek éreztem magam! Mintegy rajzfilm, meg is jelentek a képek a fejemben. Először persze csak villanásszerűen, a karaktereket utána dolgoztam ki. Az a jó ebben a mesében, hogy egy teljesen hétköznapi családról szól, ahol nincsenek szuperhősök, nem egy idealizált családmodell szerint élnek a szereplők, és senki sem jó, vagy rossz. A kaland és a káosz abból adódik, hogy minden nap más környezetben ébrednek fel. A házuk ugyanaz, de körülöttük a világ mindig más és más. A szereplőknek ez jelenti az erőpróbát. Reagálniuk kell a folyton változó helyzetre, ami rugalmasságot igényel. Eléggé aktuális a történet! Ráadásul az emberi esendőséget is megmutatja; például, hogy a szülők sem tudhatnak mindig mindent. Ezt a változékonyságot, képlékenységet és dinamizmust kellett grafikailag is megragadni, visszaadni.

- A mesekönyv-illusztrálásnak vannak aktuális trendjei, amikhez illik alkalmazkodni, vagy teljesen szabad kezet kapnak az alkotók? 

- Az alkotó koncepciója, az általa választott technika, a kommunikációs szándék szerint is rengetegféle képi megfogalmazásmód születhet. Nagyon izgalmas például, amikor ugyanazt a történetet teljesen eltérő módon vagy akár hangsúlyokkal jelenítik meg. A világ, a kultúrák sokszínűsége, amiben élünk, a környezet – a digitális teret is ideértve – hat ránk. Az illusztráció, a vizualitás lehetőséget és eszközöket is kínál ezek feldolgozására, a rájuk való reflektálásra, különféle kontextusok megjelenítésére és értelmezésére. Sokszor azt is nehéz eldönteni, hogy manuálisan vagy számítógépes grafikával készült-e egy rajz. Én mindig papír alapon rajzolok, azt szkennelem, és a képszerkesztő programmal csak digitális utómunkákat végzek. Nagyon kedvelem a krokikat, a gyors, vázlatos rajzokat. Ehhez a történethez pont ez a stílus tetszett meg a kiadónak is. Mégis nehéz trendekről beszélni, mert ahány történet és ahány illusztrátor, annyi képi világ jelenik meg. Ezt a sokszínűséget, változatosságot látom a csoporttársaim körében is. A stilizáltság éppúgy jellemző, mint a kollázstechnika vagy a pixelgrafika. 

- Volt olyan mese, vagy rajzfilm ami intenzíven hatott rád, és máig inspirál?

- Mindig is a frappáns, humoros, „geges” rajzfilmeket kedveltem, mint a Rózsaszín párduc, vagy a Tom és Jerry. Ezenkívül a képregények világa fogott meg, illetve sok olyan festőművész és grafikus, akik nem gyerekeknek, hanem inkább felnőtteknek szólnak. Például Picasso rajzai, vagy a 20. század illusztrátorai, mint például Würtz Ádám, vagy Serge Bloch.

- Ha már szóba hoztad a gyerekeket és a felnőtteket: mennyiben igényel más gondolkodást mesekönyvet, vagy idősebbeknek szóló szövegeket illusztrálni?

- Általában más meséket, könyveket ajánlanak a különböző korosztályoknak. Az illusztrálás során is fontos, hogy ismerjük az adott korosztály sajátosságait, a képzésünkön is volt például előadás a gyermekkönyvek pszichológiájáról. Nyilván a gyerekeknél hangsúlyosabb a képi világ. Nem is gondolnánk, de az egyik legnehezebb a babáknak szóló kiadványokat illusztrálni. Az iskolában most pont zajlott is egy ilyen projekt. A néhány hónapos, vagy egy-két éves pici gyerekek még egészen máshogy látnak. Náluk a nagy kontrasztokra, a szemnek könnyen követhető, egyszerűbb formákra építhet az illusztrátor és a könyvszerkesztő. Inkább a színes, egyszerűbb formákkal, alakzatokkal lehet játszani. De igazából ez is változó, sok mindentől függ, az illusztrátorok is nagyon egyedi hangon tudnak a gyerekekhez szólni. Magam is szeretnék ezen a téren még többet tanulni.

- Többször szóba került, hogy a dinamikus rajzokat kedveled. Az illusztráláson kívül is rajzolsz, vagy festesz?

- Igen, mert ez egy nagyon jó „edzés”. Segít kizökkenni a hétköznapokból és másfajta gondolkodásra késztet. A rajziskolában sok olyan gyakorlatunk volt, hogy gyorsan, lendületesen kellett vázlatot készíteni egy fotóról. Csak úgy, nagy vonalakban, nem pedig kidolgozva a részleteket. Ezek a kihívások általában is érdeklenek. Például fázisonként lerajzolni egy összetettebb mozgást, vagy a falra kifeszíteni egy nagy papírt és ösztönből, gyorsan rajzolni. Remélem, hogy a jövőben lesz lehetőségem illusztrátorként tevékenykedni és kamatoztatni a megszerzett ismereteket.