Kék madarak között

Págyi Zsóka: Én most is boldog vagyok!

Págyi Zsóka

A művésszel többek között alkotásról, madarakról és a boldogságról beszélgettünk.

- A madarak a fő témám, meg sem merem mondani már hány éve. Egyrészt érzelmi okból, mert imádom a madarakat, tudatosan pedig mert valami szeretetteljeset szeretnék adni. Találtam hozzájuk illő idézetet is. Ezzel kiegészítettem őket, ahogy a rókáimat „A kis hercegből” vett részlettel. 

- Az angyalaidnak nem szokványos arcuk van.

- Nem vagyok édeskés. Jellegzetesek az arcaim. Ez a stílusom, ez alapján ismernek fel szerte a világban. Lehet szeretni vagy nem szeretni de págyizsókás. Az őskultúra ihlette. Akkor vagyok elégedett, ha van valami ősi a munkáimban, de egyébként modern vagyok.

- Hogyan született meg ez az arc típus?

- Nehéz tetten érni az elsőt, de aztán az megmaradt bennem. Egyébként is a belső képeket követem. 

- Vannak még egyéb sorozataid is.

- A Védelmező szobrok és a Rejtőzködők. Az előbbi kérésre készül, nagyon sokféle lehet. Az utóbbi kagylós. Időnként el kell rejtőzködni, hogy újjászülethessünk. Van még egy különleges technikám a fa-kerámia kombináció. Ez is leggyakrabban angyalokat ábrázol, organikus fával. Ezeket a térből kiemelkedő fákat állandóan gyűjtöm. Itt Zalában erre jó lehetőség van. Nagy természetjáró vagyok. Szintén az én technikám a plasztikus képek. Ennek az az érdekessége, hogy kiégetés nélküliek az apróbb applikációk. 

A kék szín és a madarak is közel állnak a szívéhez

- Budapesten mennyire voltál ismert művész?

- Voltak kiállításaim, de sokat voltam külföldön is. Óbudára a mai napig visszahívnak. De szerencsés vagyok, mert mindegy, hol dolgozom, a zalai szép táj pedig elsőre szerelem lett. Bár 10 évet kellett várni, hogy úgy alakuljanak a dolgaim, hogy ideköltözhessek. 

-Szabad érdeklődni a világnézetedről?

- Valláshoz nem kötött, spirituális gondolkodású vagyok. A jószándékú szeretet útját járom. Ezt hozom a családból. Büszke vagyok, hogy bár távolról, de rokonságban állok Ferenczy Károly festőművésszel.

- És örökölték-e az utódok a tehetséget?

- Három unokám van, akik még kicsik, de már mutatnak valamit ebből a vonulatból. Szeretnek alkotni, ügyes kezűek, az életkoruknak megfelelően sokat agyagozunk együtt. 

Mindig dolgozik valami újdonságon

- És te mennyit dolgozol?

- Fejben mindig. Mert imádom. Sok munkám van, és mindig vannak úgynevezett legjobbak. Mert addig csinálom, amíg nem vagyok elégedett. De ez nem jelenti azt, hogy rosszak a közbeesők. 

- Boldog embernek vallod magad…

- Azt csinálom amit szeretek, a családommal élek egy csodálatos tájon, jó az egészségem. Csak hálás lehetek. 

-Mit tanácsolsz másoknak, akiknek most nehezebb?

- Én nem vagyok ahhoz elég bölcs. A madaraim csak emlékeztetnek arra, hogy hova kell tartanunk. De nincs megvásárolható megoldás. Van bennem egy egészséges békesség, ezt akarom közölni a világgal. Talán, hogy keressük a legkisebb örömöt, örömöt okozó tevékenységet. Alkossunk. És ez lehet kertészkedés, vagy akár szerelemmel főzni is. Most olyanra kerülhet a fókusz, amire eddig nem volt idő. És ez jó.