Egy bezáratott kiállítás emlékezete

Az anyag – mely a vendégkönyv tanúsága szerint anno nagy népszerűségnek örvendett – azóta dobozokba zárva keringett a volt iskolatársak között, ám Fábián József és Böröcz Nándor ötletének és szervezőmunkájának köszönhetően újra a falakra került. A Zárda utcai épületet persze már nem PSZF-nek hívják, hanem Mindszenty-iskolának (melynek vezetése nagyon készségesen állt a mostani találkozó lebonyolításához), és a korabeli helyszín, az X-klub sem működik már. (Ezt mindjárt a ’86-os tárlat után bezárták, és többé sosem nyílt ki.) A szombati – szintén egynapos – kiállításnak így a Mindszenty-iskola egyik alagsori klubhelysége adott otthont.

AIDS-csoport a PSZF-en

Az alkotók egykoron

A harminchárom évvel ezelőtti történéseket Fábián József egykori főiskola hallgató, ötletgazda és kiállító elevenítette fel érdeklődésünkre. Mint mesélte, 1986 februárjában négy társával - Gavaltik János, Máté Ferenc, Somogyi Csaba, Tóth Laca (aki már nem lehet köztük) - úgy érezték, hogy elég kicsit a szakmaiságból; a szigorú pénzügyekből és a tömény számvitelből. Szerveztek hát egy amatőr művészeti kiállítást, hogy megmutathassák, kiben mi rejlik. Ötük közül volt aki, rajzolt, volt, aki verseket írt, esetleg fotózott, vagy épp a performance érdekelte. Ezeket gyúrták össze egy tárlattá.

Valószínűleg ez a grafika is szemet szúrt az akkori hatalomnak

Magukat – az akkoriban sokat emlegetett betegség után – AIDS-csoportnak (Alkotó Ifjak Depresszionista Stúdiója) nevezték. Nyilván hatott rájuk kicsit a ’80-as évek szubkultúrája; a hol szürrealista, hol dadaista – összességében pedig társadalomkritikus – „irányelvek”. Persze ezt nem fogalmazták meg ilyen konkrétan a kiállítás szervezésekor. Ezért is csodálkoztak, hogy a rendőrség másnap bezáratta a tárlatot. (Valaki felhívta rá figyelmüket.) Kihallgatások kezdődtek, és hónapokig kérdés volt, hogy kicsapják-e őket a fősuliról, vagy sem. Az ügy végül lecsengett és mindenki lediplomázhatott. Hogy mi nem tetszett az akkori hatalomnak, az ma már világos: a tojásdobálós performance, az alkoholista munkás „portréja”, a koszos békegalamb (ami mögött környezetvédelmi akciót sejtettek a Bős-nagymarosi vízlépcső ellen) és a depresszív, szürreális hangulatú versek, grafikák… Szóval nagyjából semmi.

Az ötfős csapatból mára csak négyen maradtak. Jobbról a második Fábián József

Böröcz Nándor, a mostani tárlat helyi kezdeményezője azt mondja: ő csak 1986 szeptemberében került a főiskolára, de akkor még mindig sokan beszéltek a bezárt kiállításról. Amolyan legendává vált. Na, és előzménye lett egy zenei formáció – mégpedig a 90-es években népszerű Tarhonya – megalakulásának. Az ős-Tarhonya egyik alapítója ugyanis éppen Fábián József volt, és az első koncerten szintén voltak civil ruhás rendőrök…

A tárlatnyitón a szervezők elhatározták, hogy a kiállítást harminchárom évenként mindig megrendezik...