Az arc feltétlen tisztelete

A Pillantás a mából című kiállításon többek között olyan hazai hírességekről láthatunk korabeli fényképeket, mint Törőcsik Mari, Sinkovits Imre, Béres Ilona, Páger Antal, vagy éppen Móricz Virág, Karinthy Ferenc és Kassák Lajos. Ellesett pillanatok, vagy tudatosan megkomponált felvételek; a múlt megörökítése, vagy az emberi érzelmek sokaságának az idők végezetéig ható egy pontba sűrítése?

Keleti Éva művészportréi a zsinagógában

Sokan sokfélét írtak már a fotográfia lényegéről. Akárhogy is, Keleti Éva képei a kulisszák mögé, vagy éppen a színpad elé, a legelső sorba kalauzolják el a nézőt, ahol a színészi átlényegülés folyamata megtörténik – fogalmazott a tárlatnyitón Gecse Péter alpolgármester. Utalva arra, hogy Keleti Éva az ötvenes évektől kezdődően évtizedekig színházi fotósként tevékenykedett. Dolgozott a Magyar Fotónál, az MTI-nél, az Új Tükör magazinnál, majd az Europress képügynökség vezetője lett. A színházi- és táncművészeti életet bemutató fényképeivel már a hatvanas években iskolát teremtett.

Az ügynök halála - Tímár a bőröndökkel

A fotográfus a nyolcvanas években többször megfordult Zalaegerszegen is. 1982 őszén, az állandó színház megalakulásakor szinte mindent megörökített, kiváltképp Ruszt József főpróbáit – fogalmazott a kiállítást megnyitva Tucsni András dramaturg. Mint mondta: minden művészeti tevékenység alapja a kíváncsiság, és Keleti Évát mindig ez hajtotta. Őszintén és szenvedéllyel végezte munkáját. Annak ellenére, hogy nem művésznek, még csak nem is fotóriporternek készült, hanem vegyésznek. Az ELTE fizika-kémia szakos hallgatójaként, gyakornoknak ment a Magyar Fotó Állami Vállalathoz; aztán ott ragadt. De nem mint vegyész, hanem mint kezdő fotós. Hírnevet Az ügynök halála című színdarab egyik közismert fotójával szerzett magának. A kulisszák mögött kapta lencsevégre a címszerepet játszó, és akkor már nagybeteg Tímár József színművészt, aki éppen azt próbálgatta, hogy lesz-e elég ereje az előadás alatt cipelni a bőröndöket. Később alig akarták elhinni a fotográfusnak, hogy nem a színpadon, előadás alatt készült a felvétel. Sok más alkotásához hasonlóan, ez a kép is afféle tisztelgés a humánum előtt.

Kállai és kutyája

Ahogy az a zsinagógában nyílt tárlat kísérőszövegeiben is olvasható: Keleti Éva egész működésének egyik sarokpontja az arc feltétlen tisztelete. Hiszen a fényképezés alanya mindig kiszolgáltatott helyzetben van. A kamera elé kerülő arc védtelenül leplezetlen. A jó fényképész azonban nem elárulni akarja az embert, hanem megérteni – írja a fotográfus munkáiról Szarka Klára fotótörténész, az életmű gondozója, aki fel is szólalt a tárlatnyitón.

Mint fogalmazott: a Zalaegerszegen most kiállított anyag kicsit árnyalni szeretné azt a képet, hogy Keleti Éva csak színházi fotókat készített. A művészportrék között ugyanis a magyar irodalmi élet nagyjai is feltűnnek. A kurátor elárulta, hogy a fotográfus óriási archívummal rendelkezik. Nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is többször nyílt önálló tárlata, amiket mindenhol nagy siker fogadott. Válogatni még bőven van miből, akár egy következő kiállításra is. Annál is inkább, mert színházi fotókat ugyan már nem készít a művész, de az elmúlt időben úgynevezett autonóm, konceptuális alkotásokkal kezdett el foglalkozni.

Keleti Éva a tárlatnyitón

A kiállításmegnyitón részt vett Keleti Éva is, aki elmesélt egy-két érdekes történetet a most kiállított fotók kapcsán. Mint mondta: a nyolcvanas években járt már a zalaegerszegi zsinagógában, éppen amikor azt hangverseny- és kiállítóteremmé avatták. A tér már akkor is lenyűgözte, és persze eszébe sem jutott, hogy egyszer itt majd kiállítása nyílik. A most bemutatott anyagnak két arca van: egyrészt bizonyítja, hogy ő nemcsak színházi fotós, másrészt megmutatja a fotográfia erejét. A fényképezőgép ugyanis arra való, hogy elmondjuk, kifejezzük vele gondolatainkat.

Őt mindig a szabadságvágy és a boldogságkeresés izgatta, s ezeket a pillanatokat próbálta leginkább megörökíteni. Ez látszik a Törőcsik Mariról készült városligeti képsorozaton, melynek egyik közismert darabja épp a tárlat fókuszába került. A képpel jellemeket is kiválóan lehet ábrázolni. Páger Antal és Kállai Ferenc színészek „kutyás” képei nagyon jó példák erre. Míg a kissé távolságtartó, sőt emberkerülő Páger kutyájával is messziről érintkezik, addig Kállai önfeledten mosolyog az ölében ülő ebbel. A két színész eltérő jelleme a kutyával való kommunikációban is jól megmutatkozik. Keleti Éva szerint a fotó arra is jó, hogy konfliktusokat oldjon fel. A zsinagógában látható irodalmi „részleg” falán például Gyurkó László írónak és Gyurkovics Tibor költőnek ki kell békülniük egymással.

Móricz Virágról is készült felvétel

Hogy a megfelelő eszközökön és azok megfelelő beállításán túl mi kell a jó fotográfiához? Alázat és kreativitás. Csak így tud a tökéletes kép végül kiválni a megszámlálhatatlan, egyenértékű életpillanatokból. Keleti Évának ez évtizedeken át sikerült.

A tárlat április 7-ig látogatható.