Freskófestészet és a barokk népszerűsége

Országos kiadványban a megye barokk emlékei

Most 28 település (köztük Zalaegerszeg) épített öröksége kerül reflektorfénybe. A kötet egyik szerzője – aki hat tanulmányt is jegyez a kiadványban – Dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum igazgatója, akivel többek között a freskófestészetről és a barokk stílus máig ható népszerűségéről beszélgettünk. Meg arról is, hogy a faldíszek miképp közvetítették olykor a megrendelő üzeneteit is.

Kostyál László bevezetésképpen elmondta, hogy a kilencvenes években intenzíven foglalkozott a megye freskófestészetével, hiszen kisdoktori értekezését e témából írta. Néhány évvel ezelőtt aztán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem felkérésére vette elő a korábbi kutatómunka eredményeit, ezekből született meg a hat tanulmány. Ő Csesztreg, Galambok, Gelse, Milejszeg, Szentgyörgyvölgy és Lenti templomainak belső tereit kapta „feladatul”. A kötetben szereplő többi zalai település örökségéről más (nem helybéli) szakemberek értekeznek. A könyv bár teljességre törekszik, minden így sem került bele. 

Dr. Kostyál László

- A barokk templomok és a bennük rejlő freskók, oltárképek máig nagyon kedveltek, és nemcsak a vallásosok körében. Kirándulások alkalmával is szívesen időznek ezekben a terekben az emberek. Mi a stílusirányzat népszerűségének oka? Annál is inkább, mert a díszes látvány, a freskók kidolgozottsága valóban sokak számára vonzó, ám értelmezésük annyira nem egyszerű.

- A barokk a nagy európai vallásos korszakok közül a legutolsó. Az az időszak, amikor az ellenreformáció diadalmaskodott. Azt is mondhatjuk, hogy az ellenreformációs küzdelmek egyik fontos eszköze volt a vizuális ábrázolás. A képkultuszt a protestáns egyházak elutasították, vagy minimálisra csökkentették, a katolikus egyház viszont tobzódott a képekben. Máig ható népszerűségének talán pont ez a „képiség” az oka. Ha belegondolunk, a mi világunk is egyre inkább vizuális, a szöveg szerepe csökken a mindennapi életben. Szinte mindent képekkel akarunk elmondani. A barokk korszak embere is képi struktúrákban gondolkodott, a verbalitást kiváltotta a vizualitás. Ez jellemző napjainkra is. Talán ez is az oka, hogy a mai ember még mindig szeret elidőzni a díszes és patinás képek között.

A zalaegerszegi Mária Magdolna plébániatemplom egyik freskójának részlete

- Azért van némi különbség a freskók és a mai digitális térből érkező képek között. Nagy általánosságban most mintha egyszerűbb és könnyebben értelmezhető üzenetek érkeznének felénk.

- Persze, de egy ikonográfiailag letisztult barokk ábrázolás sok olyan tartalmi réteget is magába foglalt, amit szóban elmondani talán még bonyolultabb lett volna. Ha pedig a mise hosszúra nyúlt, és a hívek elmerengtek kissé a freskókat bámulva, a képek még mindig közvetítették a lényeget. Azt se felejtsük el, hogy a 16-18. században az írni-olvasni tudók száma kevesebb volt, a vizualitás emiatt is hangsúlyosabb lehetett. Érdemes megfigyelni például, hogy egy olyan közkedvelt templomi ábrázolás, mint a „Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának”, mennyiféle jelentéssel bírt. Ráadásul újabbak is rakódtak rá az évszázadok alatt. Jelentette többek között az ország területi egységét, függetlenségét, a nemzeti királyt, vagy a korona alá tartozó országrészeket, és hogy katolikus ország vagyunk. Vagyis volt egy ellenreformációs és egy törökellenes éle is. De ilyen ábrázoláson az elsők között jelent meg a magyaros viselet is. Jól látszik ez a kiskomáromi templom egyik képén, melyet Dorffmaister István, a korszak jelentős freskófestője készített. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy ő volt a magyar történelmi festészet egyik meghonosítója. A kalapos királlyal, vagyis II. Józseffel szembeni ellenállás vizualizációját az akkori megrendelő Dorffmaister ecsetjén keresztül juttatta érvényre, és a festő jó partner volt ebben.

- Ő hosszú évtizedekig volt meghatározó alakja a megye freskófestészetének. Hogyan keveredett Zalába, és lettek-e később követői, tanítványai? A monumentális faliképek megalkotásához nyilván kellett egy „csapat”.

- A korszak művészeti központja a bécsi akadémia volt, és itt alakult ki egész Közép-Európa barokk festészeti stílusa. Az itt végzett mestereket szívesen hívták a megrendelők különböző országokba egy-egy munkára. Dorffmaister is itt tanult, majd 1761-ben érkezett hazánkba, és a következő évben telepedett le Magyarországon. Első komoly megbízatása Türjére szólította; ő festette többek között a Szent Anna kápolna és a templom szentélye falképeit. Dorffmaister évtizedeken át aktív volt, egészen 1793-ig újra és újra felbukkant nálunk (1797-ben halt meg) és számos freskó köthető a nevéhez Zala megyében. Tanítványa a fia, ifjabb Dorfmeister István volt, aki még a 19. század elején is készített későbarokk freskókat. Elképzelhető, hogy voltak követői is az idősebb mesternek: vannak olyan festmények, melyek hasonlítanak az ő munkáihoz, ám nem tudjuk pontosan beazonosítani az alkotót. Kevés a forrás erről az időszakról. Az viszont biztos, hogy segédekkel dolgozott; mégpedig részfeladatokra specializálódott festősegédekkel. A freskók alakjai, motívumai valószínűleg kész vázlatkönyvek alapján készültek, amiket először nagyítva felrajzoltak a falakra, mennyezetre.

A kötet borítója

- A barokk egy több évszázadot felölelő irányzat, hiszen az 1500-as évek végétől egészen a 18. századig tartott, sőt a 19. század elején is készültek még ilyen stílusú ábrázolások. A zalai emlékek zöme melyik időszakra tehető?

- A legkorábbi, a vonyarcvashegyi Szent Mihály kápolna, amelynek falképein az 1623-as évszám látható. Sajnos ez pont nem került bele a mostani kötetbe. Ebből a korai időszakból nincs nagyon más emlékünk, mert a török fenyegetettség miatt kevés volt az építkezés. Inkább a török kor után, még inkább a 18. század közepétől pörögtek fel az események e téren.

- Bár egységes irányzatról beszélünk, ilyen hosszú perióduson belül megjelennek azért stílusbeli módosulások is…

- Igen, sőt az egyes festők saját kifejezésmódja, modora is változott az évtizedek alatt. Dorffmaisternél például erőteljes stílusfejlődés figyelhető meg. Kezdetben rokokós könnyedség, expresszív ábrázolásmód jellemezte a figuráit. Néhány évtized múlva azonban fáradtabb, modorosabb, ám jobban kidolgozott ábrázolásokat készített. A korábbi belső tüzüket viszont mintha elveszítették volna az alakok.

- Az elmúlt tíz-tizenöt évben számos templomot újítottak fel a megyében. Milyen állapotban vannak a freskók?

- Ez nehéz ügy! Valahol jól, valahol rosszabbul sikerült a freskók restaurálása. A műemlékvédelmi törvény iránymutatásai ellenére sokszor ma is vita tárgya, hogy mi a jó megoldás. Van, aki az eredeti részletek konzerválása mellett, a későbbi kiegészítésként festett részleteket elhagyná, semleges háttérrel helyettesítené, míg más a vizualitás teljességének igényével az egészet szeretné rekonstruálni. A domináns álláspont inkább amellett szól, hogy a „fílinget” kell helyreállítani; nem muszáj olyan szigorúan ragaszkodni a „romokhoz”. A zalaegerszegi nagytemplom rekonstrukciója például jól sikerült ebből a szempontból, annál is inkább, mert néhány kép esetében már nem is lehetett pontosan megállapítani, hogy milyen volt az eredeti, Johann Ignaz Cimbal által készített freskó.