Népzenészből dobverőgyűjtő

Pál Évát a József Attila Városi Könyvtár olvasószolgálati-, majd módszertani csoportjának egykori munkatársaként, valamint a Zalai Táncegyüttes, a KISZÖV és a Kiskondás táncegyüttesek zenekarának volt nagybőgőseként is sokan ismerik a városban. Sőt a megyében is, hiszen szakfelügyelőként és programszervező könyvtárosként számos községi könyvtárban megfordult. A KISZÖV táncegyüttest kísérve pedig bejárta a fél világot. Nyírbátori születésű, Debrecenből költözött 1980-ban Zalaegerszegre, ezután kezdett el a városi könyvtárban dolgozni (ezt megelőzően már Debrecenben is könyvtáros volt).

 Koncertekre jár, de otthon még ráránt a bőgőre

- A zenével 1983-ban, egy véletlen folytán kerültem közelebbi kapcsolatba. Szíjj Ferenctől, a Zalai Táncegyüttes akkori prímásától tanultam nagybőgőzni. Adott ajándékba egy székkarfából készült vonótestet. Azt kérte, hogy mivel könyvtárosként sokat járok vidékre, keressek egy lovat, vágjam le a farokszőrének alsó részeit, mert ha azt kiáztatjuk szappanos vízben, majd kifésüljük, jó vonó lesz belőle. Megtettem, amit kért. A családom viszont annyira nem volt lelkes: a fél kilogrammnyi áztatott lófarokszőrt kitették az erkélyre.

A vonók ettől függetlenül elkészültek, Éva pedig megtanult bőgőzni. (Biztos a fiára is hatott a dolog, aki szintén zenész; sőt zenetanár lett.) Később elkezdte a zeneiskolát is, hogy elmélyítse tudását, pár hónap után viszont abbahagyta a képzést, mert a klasszikus zene vonásnemei nem egyeztek a népzenében használatos vonókezeléssel. Szóval profi zenész nem lett belőle, megmaradt inkább autodidakta, amatőr népzenésznek. 1983-1987-ig a Zalai Táncegyüttes zenekarának tagja volt; közben 1985-ben megalakították a Harangláb együttest, mellyel aztán a „Zalásokat” kísérték. Az igazi változás pedig akkor jött az életébe, amikor 1988 nyarán megkereste Gerencsér Zoltán a KISZÖV-től, hogy nem helyettesítené-e a nagybőgősüket az együttes algériai turnéján? Ez a „helyettesítés” olyannyira jól sikerült, hogy 2005-ig tagja maradt a társaságnak.

Több mint negyven turnén vett részt az együttessel, illetve annak utánpótlás csapatával, a Kiskondással. Nemcsak Európa-szerte léptek fel, de Afrikában, Brazíliában, Amerikában is jártak. Alacsony, vékony nőként, mindenhol óriási feltűnést keltett a nehéz nagybőgőjével. Most már nem zenél aktívan – hiszen a táncegyütteseket már ritkán kíséri élő zene – de ahogy mondja, otthon azért ráránt néha a bőgőre.

Bár a külföldi fesztiválok alkalmával rengeteg nemzet tradicionális zenéjével és táncával megismerkedett, azért nemcsak a népzene, hanem a kortárs műfajok is mindig vonzották. Ez ma sincs másképp; utóbbi esetben azonban mint lelkes koncertlátogató élvezi a zenét. Főleg a blues, a jazz, a soul, a rock and roll, a country és az alterock „jön be” nála. Ez látszik is a dobverőgyűjteményén. Elefánt, Soulwave, Frenk, Kormorán, Kárpátia, Besh o droM, Blahalouisiana… Azt mondja, mivel egyedül él és nem szeret otthon ücsörögni, amikor csak teheti, eljár a városban lévő koncertekre, vagy más kulturális eseményekre.

- Az első dobverő 2010-ből való. Tiszalökön volt egy fesztivál, annak keretében pedig fellépett a Tátrai Band, ők nagy kedvenceim. Bár magán a fesztiválon több ezres tömeg volt, a koncertre sajnos csak nyolcvanan voltunk kíváncsiak, így utána páran összejöttünk a zenekar tagjaival beszélgetni. Ekkor kértem el emlékbe az egyik használt dobverőt. Innen jött az ötlet… A gyűjtemény legutolsó darabja egész friss: 2019. február 2-án a Rudán Joe lépett fel Zalaegerszegen, tőlük is sikerült szereznem egy dedikált példányt.

A dobverők begyűjtése nem mindig egyszerű. Néha ki kell cselezni a biztonsági őröket, várakozni kell a zenészek öltözője előtt, majd udvariasan elmondani, hogy gyűjtő vagyok, kérnék egy dobverőt. Lehetőleg ne újat, hanem olyant, amivel az előbb a koncerten játszottak – meséli. Mindezen általában jól szórakoznak a zenészek, de nagyon kedvesek és eddig még senki nem utasította vissza a kérést. Olyan már volt, hogy töröttet kapott. A Kárpátia dobosa ugyanis kicsit heves volt az egyik koncerten.

A gyűjtemény később afféle kortörténeti dokumentummá is válhat, hiszen a tulajdonos mindegyikre ráírta az együttes nevét, a helyszínt és a dátumot. A dobverőkről így leolvasható lesz, hogy egy-egy zenekar hol és mikor koncerteztek éppen a városban.