Várostörténeti érdekességek a középkorból

A kötet érdekessége és újdonsága abban rejlik, hogy a Zala Megyei Levéltár és a Göcseji Múzeum egykori igazgatói – immár nyugdíjas kutatóként – arra vállalkoztak, hogy a levéltári források és az eddigi régészeti feltárások alapján összegezzék mindazt, ami Egerszeg középkoráról és kora újkoráról (vagyis a 13-17. század közötti időszakról) tudható. De a könyv néhány új elméleti megközelítéssel is szolgál. A részletekről a szerzőkkel beszélgettünk.

Régészeti és levéltári eredmények egy kötetben

Dr. Bilkei Irén és dr. Vándor László egy kötetbe szerkesztik a levéltári és a régészeti kutatások eredményeit

Bilkei Irén és Vándor László bevezetésképpen elárulták: a város nem bővelkedik túl sok középkori épületben, vagy épületmaradványban, és nagyon kevés a tárgyalt korszakból származó levéltári forrás is. Tréfásan és kissé lesarkítva úgy fogalmaztak, hogy a házak zöme akkoriban nem téglából épült, ezért megsemmisült, írott forrás meg jórészt csak akkor keletkezett, ha szőlőbirtokok tulajdonlásáról volt szó, vagy ha valami „zűr” – peres ügy – támadt. De ezekről majd később.

- A belváros területén nincs ma is álló középkori épület. Amit a felszínen mindösszesen láthatunk, az a nagytemplom mellett előkerült temetőkápolna maradványa. Ennek ellenére az elmúlt évtizedek régészeti feltárásaiból viszonylag pontosan be tudjuk határolni a város egykori kiterjedését, sőt azt is, hogy hol élhettek a tehetősebb emberek, és hol az iparosok – mondja Vándor László. Tudunk még középkori épületekről, de azok a föld alatt vannak. Ilyen például a város korábbi temploma, ami a nagytemplom alatt található, és a 16. századi püspöki udvarház, mely fölött most a törvényszék épülete áll. Ezenkívül több feltárás eredményeképpen a 16-17. századi végvár helyzetét is meg tudjuk határozni. Legutóbb pedig a múzeum mellett végzett ásatáson előkerültek azok a téglaégető kemencék is, melyek minden bizonnyal a korabeli templom bővítéséhez szükséges építőanyagot állították elő.

Ami a város középkori kiterjedését illeti: a mai nagytemplomtól nagyjából a Petőfi utcáig volt beépített a terület. Ezenkívül a Csány tér környékéről kerültek elő középkori leletek, házcsoportok. A régész a belváros területén talált kerámiákból és más leletekből arra következtet, hogy a mai mozi épületének környékén tehetősebb emberek éltek, a Dísz tér vonalában pedig a tűzzel dolgozó iparosok laktak. Amolyan biztonsági okból őket igyekeztek az akkori település szélére költöztetni.

- Az egerszegi végvár kialakulását zárófejezetnek szánom, annál is inkább, mert a vár 1600 utáni (vagyis a kanizsai vár eleste utáni) szerepével kapcsolatban nagyon sok tanulmány jelent már meg. A vár 1500-as évekbeli kialakulása viszont kevéssé publikált. A könyvben most erre teszek kísérletet.

Persze Egurscug 1247-es első írásos említésétől kezdve sok idő telt el a végvár létrejöttéig. A régészeti kutatások eredményeit sok esetben alátámasztják, vagy éppen kiegészítik az írásos források. Bár, mint azt Bilkei Irén mondja: ahogy középkori épületekben nem, úgy oklevelekben sem nagyon bővelkedünk. Ráadásul a levéltári források nem mindig helyből kerülnek elő: van, hogy a veszprémi levéltárban, vagy az Országos Levéltár adatbázisában, esetleg különböző okmánytárakban találni érdekességeket. De a mezővárosok kutatásával, és a fogalom megközelítésével kapcsolatban is vannak újdonságok.

- A város első írásos említésének idejét, vagyis az 1247-es évszámot bizonyára sokan ismerik, hiszen rendszeresen megemlékezünk erről az évfordulóról. Ritkábban esik szó azonban arról az 1266-os oklevélről, melyben az áll, hogy IV. Béla a veszprémi püspök birtokába adja Egerszeget. Pedig ez is fontos dátum, hiszen a püspök ezzel a város kegyura lesz – folytatja Bilkei Irén.

Frimmel Gyula 2017-ben készült grafikája a középkori városképről

Hozzátette: mélységében próbálta az írásbeliséget vizsgálni, ami azért is érdekes, mert írott források ott jöttek létre legelőször, ahol a szőlőbirtokokat kellett regisztrálni. A város környékén pedig bőven akadtak ilyenek. A főlevéltáros utalt arra is, hogy bizonyára sokak előtt ismert Egerszeg mezőváros jellege: a források a 15. századtól már egyértelműen oppidumként említik a települést. A fogalommal kapcsolatban azonban vannak új megközelítések. A régi kutatásokban a mezővárosokat a jogi helyzetük alapján vizsgálták. Ez tényleg egy konkrét jogi státuszt jelentett, vagyis az nem volt meghatározva, hogy mi is a mezőváros pontosan. Sokan máig úgy értelmezik, hogy afféle mezőgazdasági településről van szó, pedig sokkal inkább jelent „mezőn állót”, vagyis olyan várost, ami nincs fallal körülvéve.

- Az új kutatások ma már nem feltétlenül a jogi helyzetből, hanem a mezővárosok funkciójából indulnak ki, és ennek alapján rangsorolják is az egyes településeket. Egerszeg nyilván nem került előkelő helyre a rangsorban, a jelentőségét mégsem kell alábecsülni. A környék egyik fontos piacközpontja volt, így sok embert és sok árut vonzott. Gyakorlatilag már a 14. század közepétől volt hetivásár-tartási joga.

A történész érdekességképpen azt is elárulta: a középkori iratok jó része akkor keletkezett, ha valamilyen zűrös eset – birtokviszonnyal kapcsolatos adás-vételi konfliktus, vagy más peres ügy – adódott. Egy 1446-os irat szerint Pálóci László országbíró egy szőlőhegyi konfliktus rendezésére még párbajt is elrendelt, ami akkor már ritkaságnak számított. A párbaj eredményéről már nincs adat.

- Sajnos nem mindig sikerül olyan információkra bukkanni az oklevelekben, amikre éppen kíváncsiak lennénk. Például nem tudjuk, hogy voltak-e céhek a középkori városban, de azt igen, hogy szabók, mészárosok, molnárok éltek itt. Azt is csak saccolni lehet, hogy a 16. században mekkora volt a lakosságszám. Egy 1523-as adóösszeírás 123 adózót említ, ezt lehet a vélt családtagok számával megszorozni, tehát 1000 fő alatti településről beszélhetünk. A sok kis apró adat, azonban mégis sok mindent kirajzol a város középkori múltjával kapcsolatban – mondja Bilkei Irén.

És hogy mely ponton kapcsolódott össze leginkább a levéltári és a régészeti munka? Főleg a már említett püspöki udvarház és a korabeli templom bővítésének kapcsán, valamint a végvár történeténél. A régészeti kutatásokat itt nagyon jól kiegészítették a levéltári források, illetve a fel nem tárt épületek - például a püspöki udvarház - esetében ráerősítettek a régészek feltételezéseire.

A szerzők elmondták: a történeti és régészeti fejezeteken túl – melyek nemcsak Zalaegerszegre, hanem 23 környező településre is vonatkoznak –, tizenhárom dokumentum-melléklet és várleltár is kerül a készülő kötetbe, mely jelenleg lektorálás alatt áll. Ha minden a terv szerint halad, néhány hónap múlva a közönség is kézbe veheti az új várostörténeti kiadványt.