Mezőn álló várostól a várfalakig

Az Egurscug birtoktól Egerszeg végváráig című könyvet a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban mutatták be. Köszöntőt Balaicz Zoltán polgármester mondott, utalva arra, hogy a város számára különösen fontos a múlt feltárása, és az egykori település életnek minél alaposabb megismerése. Ezért is támogatják rendszeresen az ehhez hasonló kiadványok megjelenését. Annál is inkább, mert a megyeszékhely idén ünnepli rendezett tanácsú várossá válásának 135. évfordulóját. A kötet ennek apropóján látott napvilágot.

Kötet a középkori Egerszegről

A Ledentu-féle rajz részlete. Ez a legkorábbi hitelesnek tekinthető városábrázolás. Bár a templom tájolása nem megfelelő

Mint ahogyan azt a könyv alcíme – Fejezetek Egerszeg történetéből a kezdetektől a 16. század végéig – is jelzi, valóban csak „bepillantásról” lehet szó. Mint azt a szerzők is elmondták a kötetbemutatón: még mindig viszonylag kevés forrás áll rendelkezésre ahhoz, hogy teljesen megismerhessük a város középkori múltját. A korabeli írásos dokumentumok jó része megsemmisült, a régészeti leletek többségére pedig ráépült a mai belváros, így ezeket egyelőre nem tudják feltárni. A jelenlegi adatok alapján ezért a település mindennapi életét nem lehet teljesen bemutatni, csak egyes fejezeteit. A rendelkezésre álló forrásanyag korlátozott társadalom- és gazdaságtörténeti vizsgálatokat tett lehetővé. A szerzőpáros viszont törekedett arra, hogy a korábbi kutatások eredményeit összevessék az elmúlt évek adataival, és ezekből vonjanak le következtetéseket, vagy akár új megközelítéseket. A könyv nemcsak a belvárosra koncentrál, hanem kiegészül a ma már Zalaegerszeghez tartozó, 23 falu adataival is.

Bilkei Irén – aki a várostörténet legkorábbi írásos forrásait gyűjtötte össze – előadásában arra is kitért, hogy a város régi nevét Egurscug-ként ismerjük a korabeli dokumentumokból. Azt viszont nem tudjuk, hogy elődeink ezt hogyan ejtették ki. Az már sokszor és sok helyen elhangzott, hogy 1247-ből származik az az oklevél, melyben először látható leírva a település neve. Ugyanitt már a Mária Magdolnáról elnevezett kápolna is említésre kerül. A levéltáros azt is megjegyezte, hogy a középkori Magyar Királyság területén több Egerszeg nevű település is volt. Ezt a tényt a források felhasználásánál mindig figyelembe kell venni, hogy ne tévedjünk.

Dr. Bilkei Irén és dr. Vándor László a most megjelent kötettel. Évtizedek óta kutatják a város múltját

Ami a település legkorábbi múltját illeti, annyi bizonyos, hogy 1266-ban a veszprémi püspökség birtoka lett, majd az oligarchák (kiskirályok) hatalmának megtörése után (valószínűleg 1321 körül) királyi kézbe került, és az Anjou-korban ott is maradt. 1389-ben Zsigmond király a Kanizsai-családnak adományozza Egerszeget, tőlük a veszprémi püspök birtokába került a település. Növekvő jelentőségét mutatja, hogy 1421 után királyi faluból mezőváros, vagyis oppidum lett. Bilkei Irén itt arra is felhívta a figyelmet, hogy sokan gondolják azt tévesen, hogy a mezőváros mezőgazdasági várost jelent. Tulajdonképpen mezőn álló, vagyis fallal nem körül vett településről van szó.

A történész szerint nem is elsősorban a jogállás a fontos, hanem a centrális mutató, azaz hogy mennyire volt egy város piacközpont, vagy központi hely. Egerszegnek pedig már a 15. századtól vásártartási joga volt. Ami viszont még ennél is lényegesebb, hogy volt szőlőművelés a településen. Az írásbeliség ugyanis jellemzően ezeken a helyeken jelent meg először. Az éppen a korabeli dokumentumokból tudható, hogy a szőlőbirtokok örökös konfliktusra adtak okot a gazdák között.  Sok peres ügy volt, sőt 1446-ban még párbajra is sor került, annak ellenére, hogy ez akkoriban már kevéssé volt jellemző. Bilkei Irén arról is beszélt, hogy 1420-1604 között kilenc városbíró neve ismert, 1567 után pedig már megyegyűléseket is tartottak, sőt a beszedett adókat is itt gyűjtötték.

Ami a kötet régészeti kutatásokkal kapcsolatos fejezeteit illeti, dr. Vándor László elmondta: a már meglévő eredményeket igyekezett összevetni Bilkei Irén munkájával, ezenkívül próbálta összefoglalni mindazt, ami az egerszegi végvárról jelenleg tudható. Arra nem volt mód, hogy az előkerült leletanyagot részletesen elemezze, inkább összefüggéseket vont le a város területén zajló ásatások eredményeiből. Utóbbiak közül volt olyan, ami az 1960-as évek végén zajlott, ám összességében azt lehet mondani, hogy a 2000-es évekig Zalaegerszegen inkább csak alkalomszerűen voltak kisebb ásatások. A jelentősebb eredményeket hozó kutatások a belvárosrehabilitációhoz kapcsolódó feltárásokhoz köthetők. A főbb leletek az Ady mozi, Kossuth utca környékéről, valamint a nagytemplom, a piac, és a Göcseji Múzeum környezetéből kerültek elő, zömmel 2002-2017 között.

A korabeli városkép a nagytemplom előtt is megtekinthető, makett formájában (Farkas Ferenc szobrászművész alkotása)

A feltárások eredményeként nagy vonalakban megrajzolható a város középkori, koraújkori településképe. A régész a leletek alapján arra következtet, hogy a nagytemplomtól a mai Budapest Bank felé haladva éltek a módosabb lakosok, a városháza, Petőfi utca felé pedig az iparosok, és a szegényebb családok. Házcsoportokat találtak még a Csány tér környékén, illetve a mai Zrínyi-gimnázium környékén is. A régi város egyháztörténete gyakorlatilag a mai nagytemplom alatt van, így azt nem ismerjük száz százalékosan. Az egykori, 16. századi püspöki udvarház pedig a mai törvényszék alatt áll, ezért azt sem lehet feltárni. Azt azonban tudjuk, hogy 1546-ban, a közelgő török veszély miatt, Egerszeg a mezőváros megerősítését kéri Zsigmond királytól. A város első védőfalai (a mai Sütő utca vonalában) 1548-1553 között készültek el, ezt követte a további építés. Vándor László utalt arra is, hogy a vár védelme gyenge volt; néhány ágyú és szakállas puska jelentette a fegyverzetet.

A kötetben várleltár is található, továbbá tizenkét olyan korabeli dokumentum, melyek eddig még nem jelentek meg magyarul. A kiadvány képei között pedig látható az a Ledentu-féle tollrajz is, mely az első ismert és többé-kevésbé hiteles ábrázolása a városnak. Bár, mint azt a régész jelezte: Ledentu valószínűleg sosem járt itt, elbeszélésből vethette papírra a városképet.