Magas fokon tervezett emberirtás

A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár vendége ezúttal Prof. Dr. Szita Szabolcs a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont igazgatója volt, akinek 2016 őszén jelent meg Gyógyíthatatlan sebek - Magyarok az auschwitz-birkenaui lágerbirodalomban című kötete. A könyv többek között a fenti kérdésekre keresi a választ. A holokausztkutató a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség és a könyvtár meghívására érkezett a városba.

Illusztráció

Kötet az Auschwitzba hurcolt magyarok sorsáról és Emlékezet nap Bakon

Mint azt Kiss Gábor, a házigazda intézmény igazgatója az érdeklődőket köszöntve elmondta: a szerző hosszú évek óta kutatja a témát (már közel harminc kiadványa jelent meg). Mindez most kibővült nemcsak a lágerek történetével, hanem a német megszállással, magánszemélyek háború alatti sorsával, valamint a Gestapo magyarországi működésével is. A most bemutatott kötet tulajdonképpen az első igazi magyar vonatkozású Auschwitz-monográfia, mely sokkal többről szól, mint ami a koncentrációs táborokban történt.

Tömeghalált megjeleníteni óriási felelősség - fogalmazott Szita Szabolcs. Hozzátette: sok-sok évnyi gyűjtőmunka után most érezte azt, hogy meg kell írnia ezt a könyvet. Az elmúlt évtizedekben számos európai város levéltárában kutatott a korszak és a téma dokumentumai után. Rengeteg újdonságot talált, de még bőven van mit felkutatni. Annál is inkább, mert vannak olyan ügyek, melyekhez még ma – hetven évvel a történtek után – sem lehet hozzáférni. Példaként említette az emberkísérleteket, melyek célja az árja faj kiterjesztése volt.

A könyv a magyarországi deportálásokkal is foglalkozik, majd a haláltáborok mindennapjai kerülnek fókuszba; legyen szó őrökről, tisztekről, vagy foglyokról. Utóbbiak között is voltak megkülönböztetettek: hasznos és haszontalan zsidók, attól függően, hogy kit mire lehetett használni. Egy vegyészmérnök például a „hasznos” kategóriába került. Jó ételeket, italokat kapott, porcelán készletből ehetett és Mérnök Úrnak szólították… míg el nem végezte a rábízott munkát. Utána visszalökték a többi „hétköznapi” fogoly közé. A szerző rávilágított: a tiszteknek, őröknek mindez csak egy munka volt. A foglyot nem tekintették embernek, így azt meg is lehetett ölni. Amúgy is – ahogy az a későbbi perekből kiderül – ők „csak” feladatot teljesítettek. Majd a szolgálat végeztével hazamentek a családjukhoz; ahol lehet, hogy mintaférjnek, mintaapának számítottak.

Dr. Szita Szabolcs és Kiss Gábor a kötetbemutatón

Szita Szabolcs elmondta: az egész holokauszt folyamata egy magas fokon megtervezett emberirtás volt. A halálgyárak amolyan komplexumokként működtek, ahol mindent precízen kiszámoltak és megterveztek.
A könyv a lágerek felszabadulásával nem ér véget, hiszen sorosokat követ, így megjelenik a bűnösök felelősségre vonása (ami sokszor felemásra sikerült) és a túlélők további élete is. A sebek persze sosem gyógyultak be.
A kötetben híres magyar zsidó áldozatok névsora is megtalálható.

A zalaegerszegi kötetbemutató előtt, Bakon szervezett a hitközség Emlékezet címmel programot, melynek keretében az egykori iskola épületén úgynevezett emlékező táblát avattak a faluban élő zsidók tiszteletére. Majd a Göcsej Kapuja Bak Általános Iskolában Zsidó emlékezet gyerekszemmel nyílt kamarakiállítás, a délután folyamán pedig egy konferencia zajlott a holokauszt iskolai tanításának módszertanáról. A baki rendezvényeken szintén részt vett Dr. Szita Szabolcs, és Siklósi Vilmos a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség elnöke, továbbá Molnár Károly Bak polgármestere és Kajári Attila tankerületi igazgató. A módszertani konferencián többek között Árvai Noémi, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont múzeumpedagógusa osztotta meg gondolatait a hallgatósággal.