Értékes könyvfirkák a múltból

Arra nagyon ritkán gondolunk, hogy a több száz évvel ezelőtti könyvek mennyi érdekességet rejthetnek e téren. Egy-egy bejegyzés, vagy rajz akár történeti, művelődéstörténeti, esetleg nyelvészeti értéket is képviselhet. Segítve, kiegészítve ezzel az egyes tudományterületek kutatóinak munkáját. Simon Beáta, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárának könyvtárosa – afféle „nyomkeresőként” – épp ilyen különös könyvbejegyzések után kutatott az intézmény muzeális könyvgyűjteményében. Tapasztalatairól előadást is tartott a közelmúltban megrendezett Zalai Közgyűjteményi Szakmai Napokon. Ennek apropóján beszélgettünk a kutatómunka részleteiről.

Széljegyzetek, tollpróbák a régi kötetekben

Simon Beáta az 1851 előtti könyvekben található bejegyzéseket, széljegyzeteket, firkálat kutatja

A szakember elöljáróban elmondta: a levéltárban több száz muzeális értéket képviselő (vagyis 1851 előtti) kötet van. Ezek többnyire magánkönyvtárakból (például családi hagyatékokból), egyházi intézmények, szerzetesrendek gyűjteményeiből, vagy Zala megye régi levéltárából kerültek az intézmény könyvtárába. A legrégebbi kötet a 16. századból való, a többségük 18-19. századi.

- A muzeális értékű könyvek nyilvántartását jogszabály írja elő. A kötetek rendezése közben tűnt fel, hogy mennyiféle bejegyzés található bennük. Az utóbbi időben intenzívebben foglalkoztam a témával, és megpróbáltam rendszerezni a bejegyzések típusait, illetve azok helyét; vagyis hogy jellemzően hol találhatók a könyvekben. Hová jegyzeteltek előszeretettel a könyvtulajdonosok.

- Egy laikus inkább azt gondolná, hogy elődeink jobban tisztelték annál a könyveket, minthogy beleírogassanak…

- A kettő nem egymást kizáró ok. Sőt. Az egyes bejegyzésekkel az is lehetett a cél, hogy minél inkább a sajátjának érezze az illető a könyvet. Így gyakran a tulajdonos, vagy az adományozó neve, bélyegzője, pecsétje is bekerült a könyvek elejébe. De fontosabb dátumok, esetleg rövidebb versikék is. Akkoriban még kevesebb könyv volt, és kevesebb volt a papír is a háztartásokban, ezért is jegyzeteltek gyakrabban a könyvek lapjaira. Hasznos információk, emlékek és egyszerű „firkák” egyaránt vannak.

Régi könyvekben is találhatók grafikák, tollrajzok

- Hogyan lehet csoportosítani ezeket a bejegyzéseket?

- Mind helyük, mind tartalmuk szerint is sokféleképpen! A tulajdonosok éppúgy helyeztek el bejegyzéseket a könyvek borítójára, mint az előzékekre, a lapszélekre vagy éppen a sorok közé. Sokszor nehezen olvashatók a korabeli kézírások, de azért ha sok ilyent lát az ember, hozzászokik a szeme, és könnyebben megbirkózik a szöveggel. Ami az írások tartalmi részét illeti: ez is nagyon változatos. Vannak, amelyek kapcsolódnak a könyv témájához, szövegéhez. Tehát itt kritikai észrevételekről, megjegyzésekről, kiemelésekről, vagy érzelmi reakciókról van szó. De sok olyan is van, ami teljesen független attól, hogy miről szól a könyv. Mint már említettem, a korábbi századokban nem nagyon volt papír a háztartásokban, így sokszor a könyvekben található szabad helyekre jegyeztek fel fontos dolgokat a családok. Születéseket, halálozásokat, keresztelőket, esküvőket… Ezeket többnyire a bibliába írták bele. De találtam egy regényt is a 19. század elejéről, amibe szintén ilyen fontos családi adatok voltak bejegyezve. 

- Vannak kuriózumok, vagy meglepetések a könyvekben található írások között?

- Nagyon érdekesnek találom a mindennapi élethez kapcsolódó megjegyzéseket, amik egyáltalán nem kapcsolódnak magához az adott könyvhöz. Találni például verseket, átélt történeteket, vagy obszcén megjegyzéseket. De időjárással és mezőgazdasággal kapcsolatos feljegyzéseket, valamint gazdasági jellegűeket is. Amikor a kereskedő feljegyzi, hogy mennyi abrakot vagy bort adott el, vagy, hogy milyen szüret várható az időjárás tükrében. Ez utóbbi bejegyzést például Budai Ézsaiás „Magyarország Históriája” című kötetébe írta bele az egykori tulajdonos. Izgalmasak az egyházi gyűjteményekből hozzánk került könyvek is, hiszen ezek között sok olyan van, melyeket egykori novíciusok (szerzetesnövendékek) használtak. A diák úgy látszik minden korszakban diák: vagyis ezek között a bejegyzések között nemcsak tanulást segítő kiemeléseket, megjegyzéseket fordításokat találunk, hanem bizony egyszerű tollpróbákat, firkákat, vagy éppen grafikákat is. Jézust a kereszten, vagy akár egy szerzetes rajzát… Ez utóbbiak a személyes kedvenceim.

Több száz muzeális értékű kötet található a levéltár könyvtrában

- Mindig nyomon követhető, hogy ki volt a könyv tulajdonosa?

- Sajnos nem. Ha nincs erre utaló jelzés, beírás, akkor nehéz visszakövetni. Más a helyzet, ha egy konkrét család hagyatékából való dokumentumokat vizsgálunk. Persze cserék, ajándékozások ekkor is előfordultak. Azért olyan is van, amikor néhány tulajdonosváltás is jól kirajzolódik a jelzetekből.

- Volt olyan, hogy egy-egy bejegyzés segítette a történészek munkáját? Egyáltalán lehet általános összefüggéseket felállítani a témával kapcsolatban?

- Molnár András levéltárigazgató most éppen Deák Antal (Deák Ferenc bátyja) életútját kutatja, és nagy örömünkre találtam egy arra vonatkozó bejegyzést, hogy Deák Antal 1800-ban Pápán töltötte iskolaévét. Eddig nem volt olyan forrásunk, ami ezt igazolta volna, mert az iskolai anyakönyvek elpusztultak. Ami a kérdés másik részét illeti: ezekből a bejegyzésekből, vagy egyedi jegyekből művelődéstörténeti, nyelv- és irodalomtörténeti következtetéseket is levonhatunk. És hát mindenképpen egy izgalmas korrajzról van szó! Tükrözhetik az egykori tulajdonosok gondolkodásmódját, érzelmi állapotát, sőt életrajzi, vagy egyháztörténeti adalékokkal is szolgálhatnak. De akár az egyes kötetek, vagy könyvgyűjtemények útját is rekonstruálni lehet: hogy milyen tulajdonosokon keresztül jutottak el a levéltár könyvtáráig.