Demográfia és gazdasági aktivitás a 2. világháború után

Zalaegerszeg 1945-1997

Ez két tényező következménye volt: egyrészt a háború utáni időszakot egy nagyarányú természetes szaporodás jellemezte, másrészt az urbanizálódási folyamat hatása a városhatárok kiterjesztését tette szükségessé. Ez a várost övező, önálló közigazgatással rendelkező települések becsatolásával járt együtt, melyek a következők voltak. 1958-ban Neszele és Zalabesenyő, 1963-ban Csácsbozsok és Pózva, 1969-ben Andráshida, Bazita, Ebergény és Szenterzsébethegy, 1981-ben Botfa település. Zalaegerszeg lakossága az elmúlt évtizedekben igen dinamikusan növekedett, mindössze az utóbbi néhány évben tapasztalható egy kismértékű csökkenés.

Zalaegerszeg belvárosa 1969-ben (Forrás: Fortepan/Bojár Sándor)

1949-97-ig a népesség több mint 2,8-szeresére, közel 62 ezerre emelkedett, melynek nagysága és összetétele évtizedenként nagyon eltérően alakultak. Az 1950-es évek mintegy 8,4 ezer fős növekedésének zömét a magas születésszám adta, míg a következő tíz évben a több mint 10 ezres létszámbővülésnek már csak egynegyede származott a természetes szaporulatból. 

Ebben az időszakban a termelőszövetkezetek szervezésével, a vidéki ipartelepítés megkezdésével jelentős belső és külső migrációs folyamat kezdődött meg a megyében, melynek elsőszámú haszonélvezője Zalaegerszeg lett. A legintenzívebb fejlődés a városban a 70-es évtizedben volt, amikor mind a gazdaság, mind a társadalmi élet legszélesebb skáláján igen kedvező változások realizálódtak. A megyeszékhelyek közül mindössze Veszprém előzte meg a fejlődésben. A vidéki ipartelepítés ekkori szakasza nemcsak a környékbeli falvak lakosságát vonzotta a városba, de több fővárosi és más megyei szakember is itt telepedett le, elsősorban lakás és a kvalifikált munkavégzés lehetősége miatt. 

Zalaegerszeg népességének száma a következőképpen alakult: 1949 (21 668), 1960 (30 147), 1970 (40 541), 1980 (56 108), 1990 (62 212), 1996 (61 678). Az 1980-as években már Zalaegerszegre is az a folyamat volt jellemző, mint az ország valamennyi megyeszékhelyére, a munkahelyek viszonylagos stabilizálódásával a vándorlások is mérséklődtek, egyúttal az élve születések számának csökkenése mellett emelkedni kezdett a halálozási ráta. Az elmúlt ötven év során a város lakossága folyamatosan növekedett, mindössze 1993-tól tapasztalható az a kedvezőtlen folyamat, mely más városokat már korábban érintett, vagyis az élve születések száma alatta maradt a halálozásokénak.

A Balatoni út 1974-ben (Forrás: Fortepan/Bojár Sándor)

A megyei tendenciával összhangban, Zalaegerszegen a 15 éves és idősebb népesség családi állapot szerinti összetétele jelentősen megváltozott. 1949 és 1990 között nőtt a házas és özvegy férfiak aránya, miközben a nőtleneké jelentősen mérséklődött. Egyúttal közel tízszeresére emelkedett az elváltak száma. 1990-ben a férfiak több mint kétharmada volt nős, negyede nőtlen, a többiek özvegyek illetve elváltak voltak. A nők esetében a házasok aránya 60 százalékos volt, viszont minden 4. özvegyként élt. Körükben még erőteljesebben emelkedett a válások száma, negyven év alatt tizenháromszorosára. 

Az 1970-es években az ipartelepítés nagyrészt befejeződött, ezenkívül a demográfiai változások és a társadalompolitikai intézkedések is a gazdasági aktivitás további növekedésének megtorpanásához vezettek. Egyre kisebb létszámú évjáratok léptek munkaképes korba és közülük egyre többen tanultak közép-vagy felsőfokon. Mérsékelte a foglalkoztatottak arányát a korkedvezményes nyugdíjazás kiterjesztése, a rokkantsági nyugdíjasok számának növekedése és a GYES fokozott igénybevétele. A gazdasági szerkezetváltás felgyorsult, az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak száma az 1960-1970-es években erőteljesen növekedett. 1990-ben azonban már alacsonyabb volt, mint tíz évvel korábban. 

A szellemi foglalkozásúak részaránya lényegesen magasabb Zalaegerszegen, mint a megyében, a város közigazgatási és ellátási funkciójából adódóan. A nők részaránya 1970-1990 között 50-ről 58 százalékra nőtt a szellemi foglalkoztatottak körében. Elnőiesedtek a pedagógusi, a könyvelői és az egészségügyi pályák. 

A város kézműipara viszonylag hamar fejlődésnek indult, de hosszú ideig szerény keretek között maradt. A vármegye alispánjának 1945 májusában íródott polgármesteri jelentése mindössze 9 jelentősebb ipari üzemről tesz említést. Ezek között 3 téglagyár, és a későbbi bútoripar alapjait jelentő fafeldolgozó és asztalos üzem kerül említésre.  Az így kevésbé koncentrálódott ipart az államosítások alig, és csak a tulajdonviszonyok szempontjából érintették. Az iparosodás felé vezető úton a következő jelentős állomás a 60-as évek közepén kezdődött fővárosi székhelyű iparvállalatok gyáregységeinek letelepítése, illetve új üzemek építése volt (Ganz, Egyesült Izzó, Caola, MOM, Baromfifeldolgozó Vállalat, Hűtőház építése).

(Forrás: Szekeres Jánosné: Zalaegerszeg 1945-1997. In.: Zalaegerszeg évszázadai 1997.)