A KISZ-lakótelep titkai

A szeptember 27-i világnapot 1980 óta ünnepeli a szakma, melyhez 2011-ben a hazai Tourinform-hálózat is csatlakozott. Zalaegerszegen ezen a napon évek óta tematikus városi sétákat szervez a Tourinform Iroda és a Zalaegerszeg Turizmusáért Egyesület. Idén a Kertvárosba invitálták az érdeklődőket. A csoportot Tódor Tamás idegenvezető kalauzolta, aki a Pálóczi Horváth Ádám Zeneiskola elől indította a sétát, nem véletlenül.

Kertvárosi séta a Turizmus Világnapján

Tódor Tamás a Liszt (egykori Kilián)-isklához is elvitte a csapatot

Megtudtuk: tulajdonképpen ez a Kertváros kiindulási pontja, hiszen az 1950-es évek elején az Átalszegett utca, Köztársaság út közötti részt kezdték először kiépíteni. (Az Átalszegett utca területe már a 19. századi térképeken is feltűnik: Háta Szegetti vagy Átó Szegeten dűlőként.)  1959-re átadták a Kertváros magját jelentő három fontos utcát, vagyis a mai Köztársaság-, Átalszegett- és Olajmunkás utcákat. 1963-tól pedig, a Hegyalja utca megnyitásával egy időben kiépült a tőle déli irányban elterülő KISZ-lakótelep. Ez a fogalmi meghatározás sokáig egyet jelentett a Kertvárossal, hiszen még a hetvenes-nyolcvanas években is sokszor így nevezték a városrészt, ami addigra már bőven túlnőtt a „kiszes” házcsoportokon.

Az idegenvezető elmondta: a Kertváros fokozatos bővülésére azért került sor, mert az ötvenes években meginduló intenzív iparosítás és az ehhez társuló lakosságszám emelkedés mind több lakóházat igényelt. Az új városrészben aztán megjelentek az itt élők igényeit kiszolgáló létesítmények is: bölcsődék, óvodák, iskolák, posták és boltok. A séta során ezeket járta be a csoport. Na, és az azóta létesült köztéri alkotásokat, emlékműveket.

Érdekes, hogy bár a Landorhegy és a Kertváros szinte egyszerre kezdett kiépülni, ez utóbbi városrész ma is bővül. Új lakóparkok, társasházak, vagy éppen családi házak létesülnek az Alsóerdő felé. 2004-ben pedig templom is épült az Átalszegett utcában.
Természetes, hogy az 1950-es évektől napjainkig zajló terjeszkedés miatt a Kertváros képe építészetileg nagyon vegyes. A Göcseji út, Köztársaság utca sarkán egy igazi szocreál épület áll, aztán modern (szocmodern) épületek sora következik, majd a falusi látképre is jellemző, sátortetős kockaházak váltják fel a Köztársaság út képét (ma már ezek is vegyes hatást keltenek az elmúlt évtizedek hol jobban, hol rosszabbul sikerült átalakításai miatt). Az egykori Kilián (ma Liszt)-iskola melletti KISZ-lakótelep épületei, kertjei és garázsai afféle társasházi üdülőövezetre emlékeztetnek, majd tovább haladva négy-, végül pedig tízemeletes házakat találunk. Aztán jön napjaink lakópark „dizájnja” az Alsóerdő közelében.

Az egykori KISZ-lakótelep egyik jellegzetes hátsó kerti részlete

Az egyes épületek, utcácskák, vagy éppen hátsó kertek számos érdekességet, apró kis titkokat rejtenek. Ezekből válogatott össze néhányat a közönség örömére Tódor Tamás a túra során. Megtudtuk például, hogy zeneiskola 1961-ben átadott épülete az ország első, kifejezetten zeneoktatási célra kialakított intézménye volt. A már sokat emlegetett KISZ-lakótelep (ami 12 házból áll) épületeit pedig eredetileg római számokkal jelölték, a környező utcák csak később kaptak elnevezést. Mivel a házakat időnként kaotikusnak tűnő rendszerezés alapján csatolták egyik vagy másik utcához, az ott élők elmondása szerint még ma is előfordul, hogy a taxisok vagy a mentősök nem tudják pontosan beazonosítani a címet. Érdemes egyébként bebarangolni a „kiszes” tömb hátsó, labirintusos részeit is. Kiskertek, sufnik, garázsok, kisebb ligetek tarkítják a képet. Hol lelakott, hol toldozott-foltozott, hol már felújított épületekkel.

A sétán az is elhangzott, hogy az 1975-ben átadott Napsugár utcai óvoda volt az első olyan intézmény, melynek udvarán a gyerekek vizes medencében pancsolhattak. A Kertváros utcaneveit pedig öt nagy csoportra lehet osztani. Vannak melyek 19. századi történelmi szereplők neveit viselik (Mészáros Lázár) vannak, amik művészetre vonatkozó elnevezést kaptak (Erkel Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám), míg mások vagy a nyugalmat (Csendes), vagy a szocialista korszakra jellemző fejlődést és lendületet fejezik ki (Ifjúság, Építők). De a földrajzi, vagy természeti jelenségekhez kötődő nevek sem maradnak el (Hajnal, Ciklámen). A séta Zalaegerszeg legfiatalabb templománál, vagyis az Átalszegett utcai kertvárosi templomnál ért véget, ahol Molnár János plébános fogadta a csapatot.

Az Eötvös-iskola épületét és az előtte lévő szobrokat (Király és Királynő) is megnézte a csoport

Az idegenvezető érdeklődésünkre azt is elárulta, hogy bár a Kertváros történetére vonatkozóan nincs átfogó tanulmánykötet, a múzeumi kiadványok és a levéltári források sok információt rejtenek. Ezenkívül a felkészüléshez nagy segítséget nyújtott az 1977-ben megjelent Zalaegerszeg utcanevei című kötet. Tavaly egy Kertváros történetét bemutató kiállítás is volt az Apáczai Művelődési Központban, ahol szintén értékes adatokhoz lehetett jutni a városrész múltjával kapcsolatban.