Télre készülnek a vadgazdálkodók

Szarvasbőgés után vaddisznóhajtás

A szentpéterföldei Sarokréten, október közepén, a kilencedik alkalommal rendezett gímszarvastrófea-kiállításon be is mutatták az agancsokat, melyen három kapitális trófea is látható volt. A legnagyobb súlyú agancsot viselő gímszarvast a Zalaegerszegi Erdészet vadászterületén sikerült elejteni, súlya 14,52 kg. A másik két 14 kg feletti agancs gazdáját a Bánokszentgyörgyi Erdészet területén lőtték ki, ahol már a vaddisznóhajtásra készülnek.

– Huszonkétezer hektáros vadászterületünkhöz a szentpéterföldei valamint a márki vadászház tartozik, ahol egy-egy kapitális bikát ejtették el a német bérvadászok. Mindkét agancs súlya több mint 14 kilogramm volt, ami azért is számít kiemelkedő eredménynek, mert a 12 kilogramm feletti trófea is ritkaságnak számít, nemhogy a 14 kilogramm feletti – mondja Hopp Tamás okleveles erdőmérnök, a Zalaerdő Zrt. Bánokszentgyörgyi Erdészetének igazgatója.

–  Mindez a kitűnő élőhelynek, szarvasaink jó genetikai állományának, és nem utolsósorban a tudatos és ésszerű vadgazdálkodásunknak köszönhető. Az őz- és szarvasállomány elfiatalodása mondhatni országszerte probléma, melynek úgy vesszük elejét, hogy hagyjuk megnőni, megerősödni őket.

A most kilőtt bikákat régóta ismertük, hagytuk őket fejlődni. Az elhullatott agancsokból ugyanis nagyjából ki tudjuk számítani a bikák korát és a trófea várható súlyát. Mindez fontos szempontja az élő vad kezelésének, melyet egy régi mondás a következőképpen foglal össze: „Hagyni kell a trófeás vadat megöregedni!” Természetesen fiatal bikák is vannak az elejtettek között, hiszen a vadállomány szaporodását – szinten tartását – is szabályozni kell.

A vadgazdálkodóknál az október, november hónap a gidák, suták, borjúk és tehenek kilövésével telik.

Ha ugyanis szinten akarjuk tartani a meglévő vadállomány létszámát és ivararányát, akkor a szaporulatnak megfelelő mennyiséget ki kell lőni – magyarázza Hopp Tamás. – Ebben az időszakban a november végétől január végéig tartó vaddisznóhajtások vonzóak a vendégvadászok számára.

Az elmúlt 15–20 év enyhe telei kedveztek a vaddisznószaporulatnak. Kilövésükre hasonló szabályok vonatkoznak, mint az őzre és a szarvasra, hiszen a vaddisznó esetében is szabályozni, selejtezni kell az állományt, annál is inkább, mert ezek az állatok okozzák a legtöbb  mezőgazdasági vadkárt, amit a vadászatra jogosultaknak kell megtéríteni.

A téli vadetetés ugyancsak fontos része az élő vad kezelésének. A bánokszentgyörgyi erdészetnél ez a tevékenység is megkezdődött már.

– Csicsókát, repcét, búzát, cirokot ültetünk a vadföldeken, hogy télen is legyen táplálék. Ha nagyon sok hó esik le egyszerre, illetve nagyon hideg van, akkor traktorral, lovas fogattal szénát, silót, lédús takarmányt is rakunk ki. Az etetésnek nagy szerepe van a vadgazdálkodásban, hiszen egyrészt védeni kell az állományt, másrészt akkor jut a vad élelemhez, amikor a természetben a legkisebb a táplálékkínálat. Erdeinkben gazdag a cserjeszint, a szeder, a makktermés, így azért télen is találnak táplálékot az őzek és a szarvasok.