Várostörténeti konferencia a 130. évforduló jegyében

A Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára az önkormányzattal közösen szervezett várostörténeti konferenciát a Díszteremben, Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válásának 130. évfordulója alkalmából. Nemcsak az elmúlt 130 év került terítékre, hiszen a levéltárosok, muzeológusok és történészek a középkortól az 1949-ig terjedő időszak új kutatási eredményeit tárták a hallgatóság elé.

Az újságíró ilyenkor persze rendszerint gondban van, hogy miképp dolgozza fel az eseményt: tudja le az egészet egy szimpla tudósítással, szedje ízekre az egyes témákat és írjon belőle cikksorozatot, esetleg szólaltassa meg az előadókat, vagy várja meg, míg kötetbe rendeződnek a prezentációk, és arról írjon kritikát. Mindegyik járható út, azonban a nyári uborkaszezon előtt, és az Egerszeg Fesztivál forgatagában talán jobb, ha a hallottak alapján valamiféle összképet, összbenyomást tár az olvasó elé az ember. Annál is inkább, mert a téma maga a város, illetve annak története. Elődeink jó- vagy rossz döntésinek nyomai pedig ma is itt vannak velünk. Legyen szó politikai alkukról, városfejlesztési tervekről, vagy kultúrpolitikai stratégiákról.

A konferencián szó esett a plébániatemplom építéstörténetéről is

Ahogy az Egerszegi évszázadok című konferencián elnöklő Kiss Gábor könyvtárigazgató viccesen meg is fogalmazta zárszavában: talán ez a pár száz év nem más, mint a középkori hatalmaskodásoktól az újkori hatalmaskodásokig terjedő időszak. Innen nézve úgy tűnik, nincs új a nap alatt.

S valóban, az előadásokat hallgatva konfliktusok, társadalmi viták, pénzhiányról, akadozó- és késlekedő építkezésekről szóló történetek bontakoznak ki a szemünk előtt. Ugyanakkor mindig voltak aktív, a közösségért tenni akaró, vagy éppen felvilágosult, a korszellemnél haladóbban gondolkodó személyiségek, akiknek ha lassan is, de sikerült változást előidézniük. Változást, melytől a többség első hallásra mindig ódzkodott, de végül elkerülhetetlenné vált, s hozzájárult a város fejlődéséhez. A szakmai előadások persze arra is jók, hogy eloszlassanak egy sor múlttal, múltértelmezéssel kapcsolatos téveszmét. Bizonyos korszakok romantikus túlértékelését, vagy éppen automatikus elítélését, leminősítését.

Ami a konkrétumokat illeti: dr. Bilkei Irén főlevéltáros előadásában a középkori városba, illetve annak környékére kalauzolta el az érdeklődőket. Arra helyezve a hangsúlyt, hogy a veszprémi püspökség alá tartozó mezővárosban hogyan alakult az itt élők, és az aktuális egyházfők viszonya. A zalai születésű, ám a szombathelyi Püspöki Levéltár vezetőjeként dolgozó Cselenkó Borbála a zalaegerszegi plébániatemplom építéstörténetének legújabb kutatási eredményeiről számolt be. Az építkezés – melyet az akkori püspök, Padányi Bíró Márton szorgalmazott – több évtizedig tartott, és az állandó pénzhiány miatt csak lassan haladt. Az 1746-ban megkezdett munkának csak 1773-ra lett eredménye, köszönhetően az ötvenes évek plébánosának, Kis Pálnak, akinek idején felgyorsult az építkezés.

Foki Ibolya főlevéltáros a város 1849-1885 közötti függetlenségi törekvéseiről tartott előadást. Az ezekben az évtizedekben zajló viták vezettek el végül a rendezett tanácsú várossá válásig, de mint az a prezentációból is kiderült, hosszú ideig sokan nem támogatták a javaslatot. A képviselőtestületet alkotó, szerény anyagi körülmények között élő iparosok és földművesek többsége ugyanis eleinte a nagyközségi státus mellett voksolt, féltek ugyanis a változástól. A helyzet persze sokáig nem volt tartható, és a "se igazi város, se valóságos falu" végül rendezett tanácsú várossá vált 1885-ben.

Dr. Bilkei Irén a középkori város és a püspökség viszonyát dolgozta fel

Csomor Erzsébet levéltáros a város pecsétjének és címerének történetét dolgozta fel, elemezve azok szimbolikájában bekövetkezett változásokat. Dr. Paksy Zoltán történész, főlevéltáros egy érdekes kérdést helyezett fókuszba: hogyan működött a Horthy-korszakban a városi képviselőtestület, voltak- e egyáltalán önkormányzati választások? Mint mondta egyelőre országosan is kevés az erre vonatkozó szakirodalom és levéltári forrás. Annyi azonban elmondható, hogy a maitól eltérően még nem pártok és szervezetek képviselői ültek a testületben. Politikai tevékenység helyett inkább a város ügyeivel foglalkoztak. Béres Katalin történész (Göcseji Múzeum) a város két világháború közötti zenei életén és zenei ízlésén keresztül többek között arra világított rá, hogy a kormányzat miképp szervezett országos szinten daloskerületeket, és egy vidámnak tűnő megyei dalosverseny milyen konfliktusokat idézett elő például Nagykanizsával.

A konferencia utolsó előadói már a II. világháború és az azt követő évek városhoz kapcsolódó történéseit idézték fel. Molnár András levéltár igazgató az 1940-ben Erdélybe vezényelt zalaegerszegi honvédekről szólt, akik felé még az apácák is csókokat dobáltak a kolozsvári bevonuláskor. Cseh Valentin történész (Magyar Olajipari Múzeum) a város térségében zajló, illetve a vasútállomást célzó légi harcokról tartott előadást. Káli Csaba történész, a levéltár igazgató-helyettese pedig az 1945, '47, '49-es országgyűlési választás helyi eredményeit elemezte. Kiemelve a kommunista párt machinációit, és így a választási törvényben bekövetkező változásokat, amik befolyással bírtak a szavazás eredményére. Főleg 1949-ben, amikor az egyetlen megyei lista, a népfront lista 98,5 százalékkal "elsöprő győzelmet" aratott.

A konferencián három, a várostörténet szempontjából fontos személyiség élettörténete is fókuszba került. Kapiller Imre levéltáros Pathy János városbíró (1846-52) életéről és munkásságáról tartott előadást. Az ő alakja jó példa arra, hogy a 19. század elején a városba költözött nemesség hogyan vált városi polgárrá. Dr. Gyimesi Endre főlevéltáros a város társadalmi életében meghatározó szerepet játszó Keresztury József (1870-1918) polgármester tragédiába fulladó életútját elemezte. Megyeri Anna történész (Göcseji Múzeum) pedig egy kritikus városi képviselőnek, újságírónak és számos egyesület tagjának, Tivolt Jánosnak a vidám, bohém alakját tárta a hallgatóság elé.