Titokmandalák tükörírással

Domján Anita személyre szóló, hátrafelé írt szövegekkel díszíti mandaláit

De a tükörírás képességét természetesen nem ekkor, hanem mandalakészítés közben használja, mintegy extra díszként. Domján Anitával, művész nevén Mandalanitával, a Hevesi Sándor Színház egykori tagjával beszélgettünk. 

- Általános iskolás koromban derült ki, hogy tudok hátrafelé írni. Nem ismerek senkit, aki tud effélét, csak Leonardo de Vinciről olvastam, hogy tükörírással titkosította találmányait, hogy ne tudják azokat ellopni.

- Hogy kapcsolható ez a képesség az alkotásaidhoz?

- Pozitív megerősítéseket szoktam írni így a mandala külső körvonalára. Mindenkinek egyénre szólót. És mivel titkosírással készül, nem is mindenkinek tűnik fel, hogy az szöveg és nem pedig minta. Akinek viszont készült, annak kicsit személyesebb marad ez a leírt üzenet, akkor is, ha többek által látott helyen van. A tulajdonosra ez a tükörírás akárhányszor ránéz, mindig hatással lesz, mint egy belső mantrává válik a szöveg.

- Egyébként is szereted a kicsit rejtélyes dolgokat?

- Igen, ezért áll közel hozzám a pszichoanalizis is. A modern pszichológia is felfedezte a mandalák gyógyító, nyugtató hatását. Még az orvosi, gyógymód része is lehet mandalák rajzoltatása, ami az aktuális pszichés állapotról adhat információt. De akár a készítésük, akár a hosszas rájuk fókuszálás egy elmélyült tudatállapotba visz, ami jó hatással van a pszichére. Keleten a mandalákat mágikus körnek hívják, melyek lecsendesítik az elmét és képesek egyensúlyba hozni egy kibillent lelkiállapotból. 

- Sokat dolgozol egy képpel, könnyen tovább tudod adni?

- 3-4 órába telik egy mandala megrajzolása, megírása. Van, amit szívből át tudok adni, van, amihez ragaszkodom, és nem szép dolog, de olyan is volt, hogy inkább visszaküldtem a pénzt, csak hogy nálam maradhasson a mandala. A buddhizmus szerint minden a múlandóságról, az elengedésről szól. A tibeti szerzetesek nehézség nélkül meg tudják tenni ennek szellemében, hogy a színes rizsporból készítenek hatalmas, gyönyörű, aprólékosan kidolgozott mandalákat egy mozdulattal összesöprik. 

- Egyéb érdeklődési köröd?

- A művészetek minden ága közel áll hozzám. Már általános iskolában is jó voltam rajzból. Az iskolai ünnepélyeken gyakran szavaltam, énekeltem. De hatalmas élmény volt az egyik városi Ki Mit Tud? amit szavalattal nyertem meg. Az irodalomtanárnőm mesélte, hogy az érettségi verselemzésemet példaként hozzák fel. A gimiben egy szerelmi csalódásról szóló versem a tudtom nélkül bekerült a suliújságba és onnantól már nem tudtam verseket írni. A jég a mostani születésnapomon tört meg, mert elhatároztam, hogy József Attila után szabadon, márpedig írok magamnak egy verset. Beültem egy „kávéházi szegletbe” és nagy meglepetésemre tényleg sikerült egy meglepőn jó verset összehoznom. Dolgoztam a zalaegerszegi színházban stúdiósként, és büszke vagyok arra, hogy Budapesten a Nemzeti Színház színpadán is játszhattam. Aztán újságíró lettem. Én voltam az első fecske, aki spirituális témákról írt bulvárlapokban. Két oldalas rovatom volt erről. Azt mondják, azért szeretik az írásaimat, mert képekben írok. Ezen a téren még vannak terveim – mondta többek között Anita és befejezésül még egy kétkezes duplatükörírást is bemutatott.