Parkerdő: nemcsak pihenésre, oktatásra is szánták

 Ötven éve kezdték kialakítani a zalaegerszegi parkerdőt

A parkerdő talán ősszel mutatja a legszebb arcát

Hivatalosan ugyan 1976. április 23-án avattak fel a nagyközönség számára, de az erdő telepítése és a „parkosítás” már ötven évvel ezelőtt, vagyis 1970-ben megkezdődött. Ahogy a korabeli sajtóban olvasható, a hatvanas évek végére a megyeszékhely „kinőtte” az Alsóerdőt, vagyis a lakosság egyetlen városközeli kirándulóhelyét. A városi tanács emiatt határozatot hozott egy új parkerdő létesítésére. Ennek helyét a Csácsi út mellett, a „Vízmű” központi épülete mögött jelölték ki. A tervek között az szerepelt, hogy a mintegy 700 hektárnyi területet húsz év alatt fejlesztik fel a lakosság igényeinek kielégítésére. Az új parkerdőt nemcsak pihenésre és szórakozásra, hanem környezetvédelmi nevelésre is szánták.

A területen eredetileg is erdő volt, egészen az 1700-as évekig. A kipusztulást követően marhák legeltetésre használták a helyet, később pedig egy része városi szeméttelepeként is működött.  Az 1960-as évek végén – az egyre kevésbé hasznosított csácsi legelőn – kezdődött meg újra az erdőtelepítés. A terület komplex fejlesztése pedig a rá következő évben indult meg állami beruházás keretében. Országszerte jellemző volt, hogy a nagyobb városokban hasonló parkerdőket, pihenőparkokat hoztak létre.

A Csács melletti részre változatos fafajta-összetételű erdőállományokat telepítettek, külön figyelve a nagy díszítőértékű fák és cserjék ültetésére. A fenyők közül a boróka és az erdei fenyő kapott helyet, a lombfák közül többek között a bükk, a gyertyán, a kocsányos tölgy, a mezei juhar, a hegyi juhar, a nagylevelű hárs, a mézgás éger, a fehér fűz, a cseresznye, a zselnicemeggy és a magas kőris. Csak a kezdeti években nyolcvan féle fát és cserjét ültettek.

A felavatás alkalmával kihelyezett tábla még ma is megtalálható

1976 áprilisára, a hivatalos avatásra, elkészült a 36 férőhelyes parkoló is a bejárathoz közel. Ezenkívül kilátó, erdei játszótér, focipálya, 2,5 kilométernyi sétaösvény létesült, továbbá huszonöt pihenőpadot helyeztek el a területen. A város új zöldövezetét nemcsak pihenésre, aktív szabadidőeltöltésre szánták, hanem oktatási célokra is – például a „tanulóifjúság ismereteinek gyarapítására” (mint az a Zalai Hírlap 1976. április 8-i cikkében is olvasható). Mivel a parkerdőbe telepítették a megyére jellemző szinte valamennyi fa- és cserjefajtát, már ekkor tanösvények kialakításában gondolkodtak, hogy a diákok egy-egy foglalkozás keretében ismerkedhessenek meg a növényvilággal.

A következő években és évtizedekben rengeteg – kezdetben főleg az úttörőmozgalomhoz kapcsolódó – programot szerveztek ide. Sor került különféle sportversenyekre, természetismereti órákra, madárgyűrűzésre, kutyabemutatókra. Később a tájfutók is rendszeresen használni kezdték az erdőt. Persze negatív dolgok is előfordultak itt az elmúlt időszakban. 1981 áprilisában például cigarettacsikk miatt meggyulladt a parkerdő déli részében a kilencéves feketefenyő-csemetés. A tűz 5000 forint kárt okozott. De erőszakos cselekmények, öngyilkosság, sőt gyilkosságok is történtek, amik kissé beárnyékolták a parkerdő hírnevét.

Deresebb reggeleken is hangulatos az erdő

Közben – ha nem is egyenletes ütemben – de fejlesztések is zajlottak. Máskor meg attól volt hangos a sajtó, hogy nagyon elhanyagolt, szemetes a terület. A 2000-es években tanösvénnyel bővült az erdő. Ennek rövidebb útvonala 12 állomást tartalmaz, míg a hosszabb szakaszt további 11 stáció követi. A tájékoztató táblák többek között bepillantást nyújtanak az erdei hangyaboly, az erdőlakó madarak és a mókusok életébe; de a gyógynövényekről és Zala megye erdőgazdálkodásáról is megtudhatunk néhány hasznos információt. Mindezeken túl kerékpárút és új játszótér is létesült. A kilátó viszont már régen megsemmisült.

Tavaly egy újabb faültetési akció keretében 6700 fát ültettek, a napokban pedig új szabadtéri sportpályát avattak. Tennivaló még bőven lenne, remélhetőleg lesz lehetőség további funkcióbővítésre is a következő években.