Szellemi, lelki Találkozások

Megjelent Merő Béla új kötete

Találkozás az adott irodalmi művel/szöveggel, aztán a díszlet- és jelmeztervezőkkel, a zeneszerzővel, a színészekkel, végül a közönséggel. De a folyamatban ott van az önmaga ideájával, kifejezési vágyával való találkozás is. A napokban jelent meg Merő Béla Találkozások című kötete, melybe élete legfontosabb, legmeghatározóbb kapcsolatait eleveníti fel. A rendező a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban szervezett bemutatón érdeklődésünkre elárulta: ez már az ötödik kötete, melyből három (a mostanit is beleértve) a Pannon Tükör Könyvek sorozat részeként jelent meg. Az előző írások inkább afféle metszetek voltak, dokumentarista jelleggel és főleg a színházról (köztük a Reflexről) szóltak. A mostani könyv viszont részben memoár jellegű, részben pedig esszé, de fotókat, újságcikkeket, elemzéseket is találunk benne.

Nászta Katalin, Merő Béla és Bubits Tünde, a Pannon Tükör főszerkesztője

A színház persze itt is szóba kerül, annál is inkább, mert Merő Béla életében a Ruszt Józseffel való találkozás meghatározó és máig ható élmény volt. A visszaemlékezések sora azonban egy gyermekkori jóbaráttal indul. Baka Istvánnal, a későbbi költővel még a szekszárdi iskolaévek alatt ismerkedtek meg. Mindketten a város szülöttei, s mindketten 1948-ban látták meg a napvilágot. Merő Béla azt mesélte, hogy tulajdonképpen együtt alakult világképük. Állandóan olvastak, könyveket adogattak egymásnak, zenét hallgattak, színházról, filmekről, filozófiai kérdésekről beszélgettek. Ez a nagyon szoros szellemi kapcsolat az egyetem és a pályakezdés, valamint a „komoly” felnőtt lét évei alatt is megmaradt köztük, és a költő korai, 1995-ben bekövetkezett haláig tartott. Sőt tulajdonképpen ma sincs vége. Hogyan is lenne? Hiszen mint a könyvből kiderül, a fontos találkozásoknak nincs közük a hétköznapi értelemben mért időhöz. Mert lényegük sokkal inkább a szellemi erőben, lelki hatásokban rejlik, és ezeket nem is lehet idősávok közé szorítani.

Persze nemcsak gyermekkori, hanem későbbi találkozások is lehetnek ilyen elsöprő erejűek. A könyvben Baka Istvánon túl külön fejezet szól többek között Zalán Tibor íróról, Alexandr Gonobolin ukrán zeneszerző, hegedűművészről, Bécsy Tamás színháztörténész, esztétáról, Szergej Paradzsanov rendezőről, vagy a már említett színházalapító, rendezőről, Ruszt Józsefről. De nemcsak egyes személyek, hanem intézmények is hatottak Merő Bélára az elmúlt évtizedekben, így például a lengyel színházzal való találkozásai is bekerültek a kötetbe. Természetesen nem maradhatott ki az életre szóló találkozás sem; vagyis az a kapocs, cinkosság, mely feleségével, Schmidt Ágnessel köti össze. A Nő, aki kibírta őt egy életen keresztül – fogalmazott.

A kötetbemutatón Nászta Katalin költő, előadóművész beszélgetett a szerzővel, aki szerint ez a könyv egy „vallomás zuhatag”. Hihetetlen élmények, utazások, sztorik rejlenek az egyes fejezetekben, és ahogyan az lenni szokott Merő Béla mindenről őszintén vall, minden témát kiveséz. Talán nem véletlen, hogy élete sosem volt konfliktusoktól mentes. 

A rendező találkozásai és visszaemlékezései ugyanakkor korrajzul is szolgálnak; kibontakozik az 1970-es, 80-es évek színházi, irodalmi és zenei világa, a hivatalos intézményrendszerrel és a nem hivatalos művészkörökkel együtt, de a rendszerváltozás utáni évekbe, évtizedekbe is bepillantást nyerhetünk. Mivel Merő Bélát máig ezer szál köti Zalaegerszeghez, azok is találhatnak ínyencségeket és érdekes történeteket a könyvben, akik érdeklődnek az elmúlt bő negyven év helyi művészeti élete iránt.