Nemsokára jövök érted

De tudatossággal könnyebbé tehető ez a folyamat, mondja Jakabné Somogyi Éva pedagógus, családi napközi vezető. A szeptember elején aktuális kérdésekről beszélgettünk.

- A szocializációban, az anyától való leválásban a szülőknek is tanácsra van szükségük, az ő tudatos hozzáállásuk döntő. Ezért a beszoktatási időben a szülők felkészítése nagyon fontos. Ideális, ha az anya-gyerek kapcsolat harmonikus. Ez a legjobb alap, mely azt az érzelmi biztonságot adja, ami megkönnyíti az elválást. Akkor csak tudatosnak kell lenni a továbbiak terén – mondja az elején az óvónő, tanítónő, gyógypedagógus végzettséggel bíró szakember.

Illusztráció

- Az első dolog, hogy a gyerek tudja azt, hogy változás fog történni az életében, megváltoznak az addigi szokások. Ezt a szülőkben lévő belső szorongás érzékelése révén, meg is érzik. Csak azt nem tudják, hogy jó vagy nem jó dolog következik majd. Fontos tudni, hogy melyek azok a megnyugtatási módok, melyek az adott kisgyereknél hatásosak és ezeket alkalmazni, akár az érintés, akár egy kedves plüssállat közelsége. Harmadsorban olyan biztonságérzetet kell adni, amit nem kérdőjelez meg a kisgyerek. Ezt segíti a napirend, ami mindig ugyanaz, kiszámítható, vagy bizonyos dolgokat cselekvéshez kapcsolni „uzsonna után jön érted anya”. És ha ez mindig így van, tehát a szülő úgy válik reggel, hogy „jövök érted” és valóban a megbeszélt időben jön, akkor ez növeli a gyerek biztonságérzetét. Ha tudja mi fog vele történni. Szintén a felkészülést segíti, ha már az óvoda előtt kis időre elkerül az otthoni környezetből a gyerek, például a nagymamához megy, vagy az anyuka barátnőjéhez. Ilyenkor megtapasztalja, hogy az anya elmegy, de majd jön vissza. Hiba, ha 24 órát mindig együtt vannak. A gyerek elkalandozhat és az anyának is lehet külön dolga. Erre tudatosan figyelni kell. A beszoktatásnál a legideálisabb az lenne, ha mindkét szülő jelen tudna lenni. Látnák, hogy hova megy be reggel a gyerek, melyik asztalnál eszik, játszik, hova van kiírva a jele. Ugyanis a gyereknek lehet olyan félelme is, hogy a szülei nem is tudják, hogy ő hol van. De a tudatosság része, hogy a szülő utánajár, milyen az óvoda, ahova készülnek, akár a nevelési program, akár az óvónő személyisége, mert lehet, hogy nem passzol az ő gyerekéhez.

- Mi a helyzet, ha hiányzik az alap, a harmonikus szülő-gyerek kapcsolat?

- Már ennél a fiatal korosztálynál is egyre gyakoribb, hogy „csonka családból” érkeznek, vagy egyéb problémák vannak a háttérben. Azt meg kell jegyeznem, hogy a legrosszabb család is jó a gyereknek, amíg nem lát másra példát. Az ilyen gyerekeknek sok érintésre, elismerésre, együttes jó élményre van szüksége, hogy vágyjon ezek megismétlődésére. A személyiség színessége a minél több élményalapú tapasztalástól függ – sorolja Éva a gyakorlati dolgokat. - Én sosem veszem ki a szülő kezéből a gyereket, de ha látom, hogy már érdeklődik, akkor lépek felé. Viszont ha a gyerek már elindul a csoport felé, akkor az anyuka ne akarjon még egy puszit, legyen ő is bizalommal az intézmény felé. A játék csodálatos dolog, alkalmas a gyerek figyelmének az elterelésére.

Persze egy kis játszmázás is még belefér reggelente. Aki nehezebben nyílik meg amellé odaülök, a közeli dolgokkal játszunk. Lehet, hogy ezt mindennap meg kell tenni, nem várhatjuk el, hogy 3 nap alatt mindent megszokjon. Majd kézen fogva sétálni viszem a terem távolabbi részével is ismerkedjen. Van, akinek nem a játék, hanem a tevékenység, az alkotás a segítség, így már reggel ki van készítve a gyurma, amivel kreatívkodhat. Szintén tudatosnak kell lenni abban, hogy 3 éves korra alakul ki a szégyenérzet, a bűntudat. Tegyünk róla, hogy ne ezek legyenek a dominánsok, például sikertelenség esetén. Az érzelmi intelligencia egyre nagyobb hangsúlyt kap manapság. Mert lehet a gyerek okos, de érzelmileg ehhez képest le van maradva. A szocializációban pedig ez utóbbi a fontos. Meg kell, hogy ismerje a gyerek a saját érzéseit és azt meg is tudja nevezni. Ez a mai felnőtt társadalom hiányossága is, pedig már kiskorban tanítható dolog.

- Lehet egyébként is eltérés a gyerekek között, hogy mikor alkalmasak az óvodai, iskolai létre.

- Igen, akár egész nagy különbség is. A szülőnek kell felismerni, hogy mikor jön el az a pont, amikor a gyereknek már kevés a csak otthoni lét, színesebb programra vágyik. A szocializációval csínján kell bánni, lépésről lépésre. Én pont azért szeretem a vegyes korosztályú csoportokat, mert itt a különböző életkorú gyerekek tudnak egymásnak segíteni ebben is, sokkal többet adnak és kapnak érzelmileg ilyen közegben.