Negyven éve működik rajztagozat az Ady-iskolában

 Kreativitásfejlesztés, vizuális nevelés

A résztvevők magas létszáma miatt a kiállítás megnyitójára a Mindszentyneum konferenciatermében került sor, ahol Káldi Dávid önkormányzati képviselő köszöntötte az egybegyűlteket. Többek között elmondta: Zalaegerszeg egyik büszkesége az Ady, és a száz éves múltra visszatekintő oktatási intézményben működő, 40 éves rajztagozat. A mai haszonleső világunk hajlamos a művészetet háttérbe szorítani, pedig a művészet az, ami érzelmeket ébreszt, hagyományokat örökít át és megtanít embernek maradni – fogalmazott. A képviselő reméli, hogy a művészeti nevelés még hosszú ideig része lesz az iskola kínálatának. A születésnap alkalmából az önkormányzat nevében emléklapot adott át az iskola vezetésének, az intézmény tehetséggondozásban és a város kulturális életében betöltött szerepéért. 

Czigány László, Németh János és Monok Balázs az ünnepi tortával

A házigazdák nevében dr. Kostyál László művészettörténész, a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatóságának főigazgató-helyettese tekintette át a városban zajló művészeti oktatás kezdeteit. Mint fogalmazott: Zalaegerszegen csak az állami főgimnázium (a Zrínyi-gimnázium elődje) létrejötte után indult el rajzképzés, ezen kívül még hosszú ideig nem volt más lehetőség grafikát, festészetet, szobrászatot tanulni a városban. Csak az 1950-es években alakult meg a városi rajzszakkör, a ’60-as években pedig létrejött az egervári művésztelep. Ebben az évtizedben nagyot fejlődött a kulturális intézményrendszer, művészlakások épültek és sok képzőművész telepedett le itt. A nyolcvanas években fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy átlagember életében is fontos a vizualitás. Így jött létre 1984-ben az Ady-iskolában a rajztagozat. A cél az volt, hogy megtanítsák a diákokat „látni”, vagyis a vizuális környezetet értelmezni. Emellett a korábbinál szabadabb személyiségnevelés, a tehetséggondozás, valamint a rajz-, festés-, mintázás kreativitásfejlesztő hatásának kiaknázása is a tervek között szerepelt. A szakosított rajz tanterv szerinti tanítást Eszékiné Takács Mária kezdte, majd bekapcsolódott a munkába Fischer György szobrászművész és Nagy Szilvia művésztanár. Néhány év múlva már nemcsak az általános iskolásokat várták, hiszen 1991-ben létrejött a hatosztályos művészeti gimnáziumi képzés, így a tehetséges rajztagozatos tanulók helyben tanulhattak tovább.

Színes kiállítás született az elmúlt 40 évből

Kostyál László szerint a napjaink világában különösen fontos, hogy a gyerekek értsék és értelmezzék a vizuális ingereket. Az Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola katalizátora ennek, sőt az egész térségben betölti ezt a szerepet. Emellett az ország művészeti életéhez is sokat tettek hozzá, hiszen számos tehetség indult útnak az iskolából, akik mára művészekké értek.

A rendezvényen Czigány László, az iskola igazgatója köszöntötte az egykori alapítókat: Eszékiné Takács Máriát (aki nem tudott részt venni az eseményen), Garamvölgyi György volt igazgatót, az alapfokú művészetoktatási forma intézményi feltételeinek életre hívóját és Németh János Kossuth-díjas keramikusművészt, aki mentorként segítette a művészeti gimnázium elindítását. 

Egykori alapítók, és jelenlegi intézményvezetők, munkatársak találkoztak

Németh János köszöntőjében többek között elmondta: a művészetet nem, csak a mesterséget lehet tanítani. Lélekből, szellemiségből, belső intuíciókból alakul ki valami, ami művészetnek nevezhető. Az induláskor az volt a célja az iskolának, hogy olyanok tanuljanak itt, akiknek belső késztetése van ezekhez a dolgokhoz – fogalmazott.

A megnyitót a tánctagozatos- és a színművészeti tagozatos tanulók előadása színesítette. A beszédek és a produkciók után a vendégek a múzeum első emeleti kiállítótermébe mentek, ahol az elmúlt 40 év munkáiból nyílt tárlat.

Monok Balázs művésztanár, a kiállítás egyik rendezője lapunknak elmondta: az egykori és a mai rajztagozatos általános iskolások munkáiból válogattak, ami nem volt egyszerű feladat. Festmények, grafikák, kerámiák és tűzzománcok kerültek a falakra. A rendezők arra törekedtek, hogy ne csak egyéni-, hanem projektmunkákat is bemutassanak, hiszen van olyan, hogy egy-egy nagyobb alkotáson több gyermek dolgozik egyszerre. Érdekesség, hogy Eszékiné Takács Mária egyik régi albumát is kiállították, melyből fény derül a pedagógiai módszereire, de az albumot lapozva a kezdeti időszak diákrajzai is megtekinthetők. (Köztük például Balaicz Zoltán polgármester és Bálizs Andrej építész, volt főépítész 3. osztályos rajza). A kiállított művek között Fischer Judit festőművész egy régi grafikája is feltűnik. 

A művésztanár szerint egy nagyon intenzív, nagyon színes kiállítás született. Az pedig megfigyelhető, hogy a digitális kor hatására az akvarellek világa sokkal tónusosabb, élénkebb, erőteljesebb színvilágú lett, mint a korábbi évtizedekben. 

A tárlat június 19-ig tekinthető meg a Göcseji Múzeumban.