Olvasható a Tárih-i Üngürüsz

Az eredeti kézirat csak a nevezett kutatóknak köszönhetően jelenhetett meg 2017. decemberében, annak ellenére, hogy az 1860 óta hozzáférhető lenne Vámbéry Ádám keletkutató akadémikus felfedezése nyomán. Az ősgeszta kálváriájáról tartott előadást Grandpierre Attila csillagász, őstörténetkutató Zalaegerszegen.

Grandpierre Attila Zalaegerszegen

Magyarból latinra, latinból törökre, és törökből újra magyarra a nyelvi története a magyar ősgesztának, mely eredetileg rovásírással íródott még a kereszténységre térítés előtt, a 900-as évek elején, és amely új megvilágításba helyezi a magyar ősműveltséget, mondta többek között az előadó, aki édesapja Grandpierre K. Endre ősgeszta kutató munkáját folytatja e témában. 

A fizikális történet pedig, 1543-ban, Székesfehérvár török bevételekor, az itteni királyi könyvtár darabjait tűzre vetették. Ekkor mentette meg a megsemmisüléstől Mahmud Terdzsümán, I. Szulejmán szultán tolmácsa, diplomatája és fordította később a latin nyelvű könyvet törökre. Vámbéry Ármin keletkutató 1858-ban Isztambulban akadt erre a fordításra, melyet eljutatott egy kísérőlevéllel együtt a Magyar Tudományos Akadémiához. Itt azonban csupán irodalmi és nem történelmi értékként minősítették, valójában 120 évig nem létezőként volt jelen az országban. Ekkor magánszemélyek kikölcsönözték az iratot és törökről magyarra fordították. Majd Grandpierre K. Endre két tanulmányt tett közzé ez alapján. Ennek hatására kispéldányszámban és az előadó szerint torzított formában megjelentették a könyvet. 

A mostani, eredetinek mondott fordítás mellett a könyv kálváriája és számos hivatalos álláspont is olvasható a kiadványban.