Palotásból Szélrózsa

Egy farsangi felbuzdulással kezdődött a Szélrózsa Néptáncegyüttes története. Néhány pár összeállt egy palotás bemutatandó. Aztán kedvet kaptak a folytatáshoz. Nevük arra utal, hogy bár többségében helyiek, a társadalom legkülönbözőbb területéről verbuválódtak a néptánc szeretete vonalán. Kiváló tanítómesterük volt Kiss István György személyében, aki a csoporthoz igazított koreográfiáival egyaránt biztosította a sikerélményt a táncosoknak és a minőségi szórakozást a nézőknek. A kedvelések sorában az élen jár az a zalai tánccsokor, mely a tavaly év végén elhunyt mester saját gyűjtésén alapszik. A nagy veszteség után Babos Attila állt a csoport élére, az ő munkája a jövő zenéje lesz.

A jubileumi gála elején Balaicz Zoltán polgármester köszöntötte az amatőr társulatot. Ajándékképen elismerő oklevelet és egy nagy tortát adott át az ünnepelteknek. A rendezvényen az összes andráshidai civil egyesület részt vett, s valamennyien nemcsak jelenlétükkel, támogatták is a programot. A meghívottak között volt Kiss István György családja, illetve szlovén vendégek is, s mondani sem kell talán az egykori tagok sem maradtak távol.

A táncrendet elhunyt tanáruk tiszteletére állították össze, többek között szatmári, nyárádmenti és zalai táncok szerepeltek a közel két órás műsorban. Közreműködött a részben a Szélrózsa egykori tagjaiból alakult fiatalos lendületű Penderülj Táncegyüttes és a zalaapáti Boróka Táncegyüttes, valamint a helyi Igazgyöngy Hagyományőrző Együttes és a Dobronaki Nótázók. A zenei aláfestésről minőségi csapatok gondoskodta, így a Re-Folk zenekar és a Gyéres Műhely.