Vajda Lajos, a korszak felett lebegő művész

Hagyományos motívumok, avantgárd módon

A fiatalon, mindössze 33 évesen elhunyt Vajda Lajos életművéről és „elfelejtődéséről” Kovács László festőművész-művészettörténésszel, az Ady-iskola tanárával beszélgettünk. Többek között abból az apropóból, hogy az Utóvéd képzőművészeti terepasztal-beszélgetések előadássorozat részeként a napokban épp Vajdáról tartott előadást a Club PopUp Undergroundban. Mint azt érdeklődésünkre elmesélte, a téma nemcsak művészettörténészként, hanem alkotóként is érdekli; Vajda stílusa és szellemisége hozzá is közel áll, ihletet merít belőle.

Kovács László Vajda Lajosról tartott előadást, de festőművészként is érdeklődik Vajda művészete iránt

- Ahhoz képest, hogy már gimnazista korom óta művészeti képzésben vettem részt, magam is keveset tudtam Vajda Lajos életművéről. Munkásságának összetettségével, szellemi örökségével csak később kezdtem el alaposabban foglalkozni. Arra is rájöttem, hogy az általa képviselt stílus nagyon közel áll hozzám is: a montázsok, a geometrikus formák és az egész „szentendrei vonal” a saját alkotásaimban is benne van. 

Kovács László Vajda életútját röviden vázolva elmondta: Zalaegerszegen született, ám 8 éves korában a család Szerbiába költözött, így az általános- és középiskoláit ott végezte. Jól tanuló, kiválóan rajzoló diák volt, aki több nyelven is beszélt. 1923 után a család egy rövid időre visszaköltözött Zalaegerszegre, aztán Szentendrén telepedtek le. A város (és annak épített környezete) nagy hatással lett a fiatal Vajda művészetére. Egy ideig járt a Képzőművészeti Főiskolára is, de mivel egy 1928-as, Nemzeti Szalonban rendezett csoportos kiállítás felháborodást keltett a hivatalosnak tekinthető konzervatív művészeti körökben, a tárlaton résztvevő hallgatókat – köztük Vajdát is – kirúgták a főiskoláról.

Vajda egyik Párizsban készült montázsa (Forrás: Wikipédia)

- Ezekben a kezdeti években főleg városi képeket, csendéleteket festett. Áttörést és változást majd a párizsi évek hoznak művészetében. 1930-tól közel négy évet töltött a francia fővárosban, ekkor kezdett el montázsokkal foglalkozni. Újságokból, képeslapokból kivágott fotókat helyezett teljesen új kontextusba. A szürrealizmus szabad asszociációs logikája és Vajda tudat alatti félelmei, szorongásai alkotják e képek harmóniáját – fogalmazott Kovács László.

Hozzátette: Párizsból hazatérve, Korniss Dezsővel közösen elkezdték az úgynevezett „szentendrei programot”; Bartók és Kodály analógiájára népi motívumokat gyűjtöttek, és egy sajátos, közép-európai avantgárd formanyelvet szerettek volna létrehozni. Az ekkori munkáin is megfigyelhető, hogy a felfedezett motívumokat eredeti környezetükből kiragadva, más kulturális rétegekkel ötvözve helyezte el művein. A konstruktivizmus képépítő logikája keveredik nyomasztó, szürreális tartalmakkal, vagy éppen a népi építészet, a keresztény ikonográfia, sőt ikonfestészet, és a zsidó tradíció elemeivel.

Vajda Lajos egyik híres alkotása, a Felmutató ikonos önarckép (Forrás: Wikipédia)

- Vajda nagysága, máig tartó mítosza talán abban rejlik, hogy egy nehezen meghatározható stílusú, és egy kicsit a korszak felett lebegő művész volt. Száz százalékig nem nevezhetjük avantgárd alkotónak, mert nem utasította el a társadalmi, kulturális, vallási tradíciókat olyan mértékben, mint mondjuk a futuristák, vagy a dadaisták. Művészete nagyon is építkezett a hagyományokból. Viszont ezek a kiragadott elemek montázs-szerűen rétegződnek munkáin, ötvözve, sűrítve a 20. század elejének „izmusait”. Főleg a már említett konstruktivizmust és szürrealizmust. Mint látható, művészetének több korszaka is volt, az eddig említetteken túl jelentősek az ikonos képei, az önarcképei és a maszkos alakjai is, ezek megfejtése sokszor még a szakavatott embereket is próba elé állítja. A művekben ott van a kiútkeresés a két világháború közötti korszak zűrzavarából, de az a vágy is, hogy egy hagyományosabb közösségi létben bontakozhasson ki az autentikus emberi minőség. Emellett Vajda sötét víziói, belső szorongásai is egyre jobban megjelentek az utolsó évek alkotásain.

A művészettörténész szerint a zsidóüldözés és a közelgő háború félelmei, a munkaszolgálat, valamint a testén elhatalmasodó tuberkulózis az utolsó években már motívum nélküli, expresszív, sötét szénrajzokban nyilvánult meg. Olyan, mintha önkívületben születő látomások lennének – tette hozzá.

A Göcseji Múzeum gyűjteményében található egyetlen Vajda Lajos festmény (Hát szomorúfűzzel; Forrás: Göcseji Múzeum)

Vajda Lajos 1941-ben, a tbc szövődményeiben hunyt el a budakeszi szanatóriumban. Párizsban készült művei közül sok megsemmisült. Hogy életműve (ami korai halála ellenére teljesnek tekinthető) megmaradt az utókornak, feleségének, Vajda Júliának köszönhető. Bár sajnos itthon is vesztek el festményei. Neve a kommunizmus időszakában sokáig háttérbe került, inkább csak szűkebb művészi körökben vált legendává. Kovács László szerint jó lenne, ha a Szentendrén most is meglévő, sőt reneszánszát élő Vajda-kultuszból valami leszivárogna a mi városunkba is, hiszen mégiscsak ez az ő szülővárosa.

A Kölcsey-gimnázium Vajda Lajos Galériájának bejáratánál található dombormű, melyet Farkas Ferenc készített 2005-ben

Zalaegerszegen 1970-ben a Göcseji Múzeumban, majd 1983-ban, a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem felavatásának alkalmából nyílt Vajda-kiállítás. A Göcseji Múzeum gyűjteményében mindössze egy festmény található tőle (Ház szomorúfűzzel). Legutóbb 2005-ben, a Kölcsey-gimnázium galériája vette fel a nevét egy mini-tárlat keretében. Azóta megemlékezés nem volt.

A hírek szerint az önkormányzat a közeljövőben szeretne egy Vajda Lajosról készült emléktáblát elhelyezni a piactéren, egykori szülőháza közelében.