Előadás a művészet és pszichózis kapcsolatáról

 Nem a figura sikít, hanem a hang a fejben

A Club PopUp Undergroundban rendezett esten mindenekelőtt az a kérdés merült fel, hogy vajon van-e különbség a gondolatébresztő alkotások, kreatív emberek, és a bizonyítottan elmegyógyintézetben kezelt alkotók művei között? Lehet-e elismert alkotó egy diagnosztizált skizoid ember? Nyilván igen, hiszen a művészettörténetben több olyan híres képzőművészt is ismerünk, akik pszichiátriai problémákkal küzdöttek. Egy részüket valóban diagnosztizálták és kezelték, sokan azonban nem jutottak el szakemberhez, így csak életrajzuk, műveik és a kortársak visszaemlékezései alapján következtethetünk arra, hogy valamilyen pszichés betegségük volt.

Király Hajnalka másodszor tartott előadást az Utóvéd sorozatban

Az előadó elöljáróban leszögezte: ő nem szakember, művésztanárként foglalkozott csak a témával. Előadásához szakértők korábbi publikációit használta fel, illetve Nagy Réka klinikai szakpszichológussal is konzultált. Király Hajnalka előadása elején áttekintette az egyes személyiségtípusokat és a személyiségzavarokat, majd a skizofréniáról szólt. Ez egy gyógyíthatatlan betegség, ám gyógyszerekkel akár tünetmentessé is tehető. Érdekességképpen megemlítette, hogy a klinikai vizsgálatok során kiderült, hogy a skizofrénekre és az amúgy egészséges, ám kreatív emberekre egyaránt jellemzőek a szokatlan vagy bizarr képzettársítások. Ennek oka az, hogy mindkét csoport agyának talamusz részében kevesebb dopaminreceptor található. Így a szakemberek szerint kapcsolat lehet a mentális zavarok és a kreativitás között. Persze ettől még nem mindenki szenved valamilyen betegségtől, aki alkot. A skizofréniás zavarnak pedig lehet több fajtája is, változó tünetekkel, sokszor pedig keverednek a skizofrénia és a mániákus depresszió tünetei. Utóbbiak azonban ritkán hallucinálnak.

Csontváry cédrusairól is szó esett

Az előadó számos olyan ismert képzőművészt mutatott be a művészettörténet különböző korszakaiból, akik valamilyen komolyabb pszichés-, vagy pszichiátriai betegséggel, illetve skizofréniával küzdöttek életük során. Közülük többen az öngyilkosságba menekültek, másokat sikerült kigyógyítani a betegségből. Alkotási kedvük, a munka intenzitása, vagy stílusa viszont jellemzően megváltozott a terápia után.

Mark Rothko például depresszióban szenvedett és öngyilkos lett. Paul Gauguint szintén súlyos depressziós rohamok gyötörték. Goya is vélhetően küzdött pszichés problémákkal, bár róla nem bizonyítható, ám feljegyzéseiben megjelenik, hogy hangokat hallott. Schiele pedig nárcisztikus személyiségvarral küzdött.

Király Hajnalka elmondta, hogy szinte minden szóban forgó alkotónál valamilyen trauma előzte meg a pszichés betegség megjelenését. A negatív események hívták elő a zavarokat. Sokaknál pedig a gyermekkori családi körülmények sem voltak megfelelőek, ami hosszú távon szintén kihatott pszichéjükre. Mindezeket a későbbi életkorban tetézte a különféle tudatmódosító szerek használata, vagy az alkohol.

Sikoly a fejben; Munch festménye a hallucináció miatti rémületet ábrázolja

A művésztanár hazai példákat is említett, Gulácsy Lajos paranoid skizofréniában szenvedett. Az első világháború kitörése után ennek jelei már látszottak festményein. Írói tevekénységet is folytatott, mellyel egy utópisztikus meseországot hozott létre; ez volt Na'Conxypan, az elvágyódás helyszíne. Itt tilos volt például a szexuális élet. Ezt az általa teremtett különös világot le is festette, megváltoztatva ezzel kezdeti festői stílusát. Innentől inkább szürreális alkotó lett. Gulácsyt többször kezeltek elmegyógyintézetben. Utolsó évéiben pedig már nem festett.

Csontváry Kosztka Tivadar skizoid személyiségzavarban szenvedett. Patikuskent kezdte pályáját, majd egy hang hatására kezdett el festeni. Nála a szegedi árvíz váltottá ki a szorongásokat, majd a betegséget. A közkedvelt cédrus képeivel kapcsolatban kiderült, hogy az általa hallott hang azt mondta neki: „te leszel a világ legnagyobb napút festője”. Ekkor éppen egy cédrus magot szorongatott a kezében. Így a cédrus lett a szimbóluma, ehhez hasonlította önmagát. 

Szóba került a világ egyik legismertebb festménye is, Edvard Munch A sikoly című alkotása. A képen maga az alkotó látható, és éppen fülét befogva próbál menekülni a hallucinációja során hallott sikoly elől. Vagyis nem a figura sikít a képen, hanem a hang a fejében. Munchnak súlyos szorongásai voltak, valamint agorafóbiában, üldözési mániában és alkoholbetegségben is szenvedett. Maga vonult be egy elmeklinikára, ahol sikeresen kikezelték. Utána viszont már nem volt akkora művész, mint előtte, nem tudott többé a korábbiakhoz hasonló képeket festeni.

A kezelések képesek meghosszabbítani az alkotók életét, ám a terápia után gyakran már nem tudnak úgy alkotni, mint betegségük alatt - hangzott el. Ugyanakkor napjainkban a pszichiátriai betegek kezelésénél egyre gyakrabban alkalmazzák a művészetterápiát, mely bizonyítottan jótékony hatással van a páciensekre.