A „Balaton festője” Veszprémben – zalai szálakkal

  A fény és a pára játéka

Ha valaki a vízparttól távolodva is igazi balatoni hangulatra vágyik, akkor mindenképpen érdemes betérnie a „Balaton festőjének” tárlatára. A kiállítást a művész születésének 140. évfordulója ihlette, és Egry két világháború között készült műveit mutatja be (stílusosan épp 140 darab kép került a falakra). A páratlan – és így egyben most először látható – anyag az ország több múzeumának gyűjteményében fellelhető Egry-képekből állt össze. Többek között a zalaegerszegi Göcseji Múzeum és a keszthelyi Balatoni Múzeum is adott a tárlathoz néhány festményt, grafikát.

A tó, a táj a fények és az emberi alakok kapnak helyet Egry művein

A Balaton számos képzőművészt ihletett meg az elmúlt évszázadokban, hogy Egry József mitől különleges? Többek között attól, hogy a tér és a végtelen, a fény és a pára játéka érdekli. Ahogy a kiállítson olvasható: a festő- és grafikusművész szerint „A Balaton szórja, pazarolja külsőségét, romantikáját, de az igazi értékét ritkán mutatja meg még azoknak is, akiket talán ez az oldal is érdekel”.

A Vitrolások című kép is szerepel a tűrlaton, mely a Göcseji Múzeum gyűjteményében található

Egry az első világháború alatt, 1916-ban került a badacsonyi hadikórházba, itt ismerte meg későbbi feleségét, az akkor önkéntes ápolóként tevékenykedő Pauler Piroskát. A háborút követően a házaspár Keszthelyre költözött, de rengeteg időt töltöttek Badacsonyban is (a településen emlékház viseli nevét). E két helyszínen tanulmányozta, festette, rajzolta éveken át a már említett balatoni fényeket. A Nap, az árnyékok, az esők, és a páraszemcsék által keltett különös látványvilágot. Elmosódott kontúrokat, tükröződéseket, lebegő formákat és az ebben megjelenő emberi alakokat, állatokat, mint afféle mellékszereplőket; akik szintén átalakulva jelennek meg ebben az atmoszférában.

Egyedi technikával készültek festményei

Egry a Balaton-ábrázolás újfajta szemlélete miatt teljesen újfajta technikát is kidolgozott, ami a különféle festékanyagok egyéni keverésében nyilvánult meg; kikísérletezve az olaj-pasztell, vagy „híg olaj” technikát (ötvözve az olaj- és a vízfesték sajátosságait).  Nem a realisztikus, pláne nem a giccsbe hajló Balaton képe érdekelte, hanem a szakrálisé, a magasztosé, ahol a természetbe lépő figura elveszti reális valóját. Képeinek témája ugyanakkor sokszor „szűkszavú”, mert szerinte a szavak csak olcsóvá tennék a Balatont. Stégek, lebegő csónakok, a Badacsony – és a többi vulkanikus hegy – „beékelődése” a vízfelület mögé, magányos alakok (halászok) a parton és a vízen. De egyszerű emberek, népi figurák is megjelennek képein, kiegészítve a természet vonalait.

Egy kisfilmet is megnézhetünk a művész életéről

A Göcseji Múzeum gyűjteményéből három darab kép látható a veszprémi kiállításon – mondta érdeklődésünkre dr. Kostyál László igazgató, művészettörténész. A zalaegerszegi múzeumban összesen tíz képet (grafikákat és festményeket) őriznek Egrytől, melyek az 1970-es évek végén, ’80-as évek elején kerültek a múzeum birtokába. A művészettörténész szerint Egry József az egyik legnagyobb zalai képzőművész (a másik Vajda Lajos), akit a szakma ma is nagy becsben tart. Hogy ennek ellenére munkássága manapság nincs annyira jelen a köztudatban, talán amiatt van, hogy Badacsony és az általa festett balatoni tájak – Keszthely kivételével – már nem tartoznak Zalához. Szülőfaluja, Zalaújlak viszont igen, így születésének évfordulóján mindenképpen fontos megemlékezni az alkotóról.

Magányos alakok a párában és a balatoni fényjátékban - egy jellegzetes kép a kiállításról

A Laczkó Dezső Múzeumban október 29-ig látható a kiállítás, de a veszprémi Várgalériában egy kisebb tárlaton „Távol a frázisoktól” címmel Egry József 1901-1918 között készült fiatalkori művei, útkeresései is megtekinthetők. Itt még nem a Balaton, hanem a gyermekkori látvány, a szülőfalu ihlette dimbes-dombos zalai táj tűnik fel.