ZalaegerSzögek és más szubjektív nézőpontok

Ezek a – társadalmi- és vizuális kommunikációhoz kacsolódó – kérdések vetődtek fel a legutóbbi belvárosi sétán, melyet a Zalaegerszegi Tourinform Iroda és a Zalaegerszeg Turizmusáért Egyesület felkérésére lapunk munkatársa, Pánczél Petra vezetett, úgyis mint a KulTour-Vidék blog működtetője. A sétán a templomtorony volt az irányadó, mint korabeli igazodási pont.

Rendhagyó séta a belvárosban

A találkozóra a buszpályaudvaron került sor, melyet 1965-ben adtak át, és mint többek között elhangzott a tető jellegzetessége miatt indult innen a séta. A deformált négyszögletes betonelemek oldalról háromszögnek látszanak, és ez a „háromszögesség” végig jelen van az autóbuszállomáson. Érdekes rajzolatokat, geometrikus mintákat adva ki a környező házakkal.

Elhanyagoltsága miatt kritikát kapott a volt Centrum és Domus áruházak közötti függőfolyosó alatti lépcsősor, mely elcsúfítja az egész konstrukciót. Holott mindkettő jó adottságú épület, amolyan „átjáróház” jelleggel; összekötve a Kovács Károly teret a Kossuth utcával. Az épületek most kevéssé töltik be ezt a szerepüket. A Domussal kapcsolatban elhangzott: egy jellegzetes minimalista épület is lehetne. Karakterét az üveg határozza meg, ám ennek lényege a keleti áruház igénytelen kirakata miatt elvész. Az egésznek jó hangulatot, új funkciót lehetne adni.

A belvárosi séta a Deák téren folytatódott, amely az eklektika szimbóluma: barokk, modern, posztmodern elemekkel. Historizáló kandeláberek, térkövek, csigavonalú karfával rendelkező padok láthatók itt, melyek egy kis történelmi hangulatot varázsolnak a helynek. Az ide látogatók általában mindig a bíróság épületére, vagy Deák Ferenc szobrára fókuszálnak. Sok ilyen fotó látható a térről. A séta vezetője ezért a hallgatóságnak itt azt a játékos feladatot adta, hogy készítsenek olyan fotót, ami valami más perspektívából mutatja be a teret.

Az útvonal része volt a Göcsej Üzletház is. A vezető szerint az épület nem egy siker sztori: a szűk tér és a parkolási gondok biztos, hogy szerepet játszottak abban, hogy nem vált be belvárosi plázának. Ugyanakkor a Kvártélyház szépen tükröződik benne (ez célja is volt anno a tervezőnek), sőt a műemléki épület továbbra is uralja ezt a tömböt, annyira, hogy az üzletház „létezése” háttérbe szorult. Nem látszik jól a bejárata, nincs meg a nagyobb áruházakra jellemző felvezető/bevezető tér és tágasság-érzés, kicsit zárt a struktúrája, ami kommunikációs szempontból hátrány egy áruháznál.

A következő állomás az Eötvös köz (Millenium tér) és Borbély György köz volt, ami egyrészt a Pedro melletti pici „sikátor” miatt érdekes helyszín. Macskaköves út, kandeláber, régi ablak (ez utóbbit sajnos épp befalazták) adja itt a hangulatot. De a civil kezdeményezés szimbolikus helyszíne is a Millennium tér: itt került felállításra Fischer György Országépítő szobra. A Millenniumra kiírt szoborpályázaton annak idején a képzőművészeti lektorátus Fischer művét javasolta nyertesnek, az önkormányzat viszont a Seres-Szórádi alkotópáros István szobrának felállítását fogadta el, amely Csácsba került. Emiatt a 2000-es évek elején összefogás és gyűjtés indult Fischer „Istvánjáért”, ami végül 2002-ben a Millennium térre kerülhetett.

Végül a Kerámia utcát is meglátogatták az érdeklődők. Ez egy csendes negyed, új lakóparkkal, két gyár (a Color és a kerámia- és kályhagyár) lebontása után. A templomtorony helyett a tűzoltótorony kerül itt már a képbe. A hely azonban egyelőre átmeneti, képlékeny állapotban van. Kissé kopár. Még nem tudni milyen lesz a végső formája. Az jó, hogy utak nyíltak, sétány vezet a Vizslapark és a Rákóczi út felé, hiszen ezzel átjárhatóbb lesz a belváros. Az efféle nyitás pedig egyfajta pozitív kommunikáció.