A zsinagógaépítészet múltjáról

A törvény természetesen nemcsak az egyén szintjén, hanem a társadalom, gazdaság, kultúra, városfejlesztés terén is pozitív irányú változásokat idézett elő. A jeles évforduló és a Zalaegerszegi Zsidó Kulturális Napok alkalmából a közelmúltban egy építészettörténeti kiállítás mutatta be Kelet-Közép Európa zsinagógaépítészetének múltját. A Keresztury VMK-ban megrendezett tárlaton Kirschner Péter a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) elnöke bevezetésképpen elmondta: az emancipáció a zsinagógaépítkezésben is megmutatkozott. Olyan városfejlesztési folyamatok indultak el, amik a zsinagógákat nemcsak mint szakrális tereket emelték rangra, hanem az imaházak egy-egy város fontos középületeivé is váltak. Arról nem is beszélve, hogy a kor építészeti, esztétikai áramlatainak is tükre volt a zsinagógaépítészet.

Kirschner Péter beszélt a vándorkiállítás létrejöttéről

A vándorkiállítás – mely először 2013-ban volt látható Kassán – színes fotográfiák és közérthető kísérőszövegek segítségével mutatta be nyolc ország építészeti örökségét; az 1700-as évek végétől egészen napjainkig. Hangsúlyozva: a zsinagógák nemcsak imahelyek, hanem a zsidó szellemi élet központjai, a közösség összetartozásának, élni akarásának jelképei is. A fotókon a legrégebbi, egykor virágzó, ám mára enyészetnek indult zsinagógák éppúgy láthatóak, mint a később épített, vagy felújított, díszes épületek.

A kiállítás egyik fele bemutatta a 19. századi zsinagógaépítészet nyolc alaptípusát is; a paraszt- és polgárházi típustól kezdve, az iparcsarnok-szerűn át, egészen a katolikus-, vagy bizánci templom típusig. A nagyméretű molinókon láható összeállítás külön tárgyalta a budapesti zsidónegyed történetét is.

A tárlatnyitón Agg Ferenc építész, a Zala Megyei Építészeti Kamara elnökségi tagja tartott rövid prezentációt az európai zsinagógák építéstörténetéről. Mint fogalmazott: az imaházak építése a nyugati kultúra függvénye volt, nem a hazai zsidóság ízlése határozta meg az épületek stílusát. A 18-19. században a nagybirtokosok engedélyével telepedhettek le az izraeliták a városokba, s ők építtették a templomaikat is. A korai zsinagógaépítészet ezért koherens az akkori arisztokrácia építészetével.

A tárlat az 1700-as évektől napjainkig mutatta be fotókon 8 ország zsinagógáit, és zsidónegyedeit

Változást egyrészt a már említett emancipáció, majd az egyházi reform hozott. Ez utóbbi következtében a zsidóság ortodox és neológ irányzatokra vált szét. Erre az időszakra tehető a romantika, majd eklektika és szecesszió kulturális és építészeti korszaka, mely megváltoztatta a zsinagógaépítés rendszerét. Legyen szó a homlokzatról, vagy a belső terekről. Míg korábban belső terekben, tömbökben kerültek az imaházak kialakítása, ezután a keresztény templomokhoz hasonlóan, magasabbá, tágasabbá és díszesebbé váltak az épületek. A neológ zsinagógákon megjelent a torony is, az istentiszteletek pedig ezután nem centrálisan, hanem lineárisan, a tórafal irányában zajlottak.

Az építész beszélt a zalaegerszegi zsinagógáról is. Az első imaház a 19. század közepén épült fel, és a mai Arany Bárány szálló területén állt. Ezt kinőtte a hitközség, így 1904 őszére elkészült a mostani zsinagóga (vagyis a mai Városi Hangverseny- és Kiállítóterem), ami egy gótikus stílusban épült, ám romantikus jegyeket is erősen magán viselő épület. Sokáig kerítés vette körül az imaházat, melynek alaprajza akár egy keresztény templomé is lehetne.

A zalaegerszegi zsinagógáról is szó esett

A századelő hangulatára jellemző, hogy az avatáson szinte minden helyi polgár és tisztségviselő részt vett, függetlenül attól, hogy milyen vallási felekezethez tartozott.