Csatorna-váltások és tévés hangulatok

Az elmúlt héten két ismert televíziós személyiség is járt a városban. Kandász Andrea (aki ráadásul a megyeszékhely szülötte) a Zalaegerszegi Női Szalon meghívására érkezett a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárba. Beszélgetőpartnere az egyesület elnöke, Balaicz Zoltánné volt. Jakupcsek Gabriella pedig az Egerszegi Páholy vendége volt, akivel az est háziasszonya, Buza Beáta beszélgetett.

Kandász és Jakupcsek Zalaegerszegen

Átfedések vannak, véletlenek meg talán nincsenek. Mindkét műsorvezető mesélt a rendszerváltozás időszakáról, a köztévé akkori hangulatáról, a kereskedelmi csatornák megalakulásáról, és persze a szakma örömeiről, nehézségeiről. Kandász Andrea köztévés gyakornok korában kávét vitt Jakupcseknek. Jakupcsek pedig azt mesélte, hogy ifjú korában, mikor asszisztens volt a Magyar Televíziónál, vizet hordott Rózsa Gyurinak.

Kandász Andrea Balaicz Zoltánné vendége volt

Kandász Andrea gyerekkorában, meg épp Rózsa Györgynek írt levelet, hogy ő bizony tévés akar lenni. A TV2 műsorvezetője, producere, aki a Szülőszoba című műsorral lett közismert, azt mesélte a Női Szalon közönségének: már kislány korában arra vágyott, hogy a tévében dolgozhasson. Sokáig nem tudta, hogy ezt hogyan éri majd el, de nem hagyta elveszni ezt az álmot. Az irodalmat nagyon szerette, ezért bölcsészkarra ment, úgy gondolta, hogy ez az első lépcső a tévézés felé. Közben itthon mindenkitől azt hallotta, hogy vidéki városból bekerülni „A Tévéhez” (azért így nagybetűvel, mert akkoriban még csak egy tévé volt), szinte lehetetlen. Zalaegerszegen ekkoriban indult a városi tévé, melyhez ő is csatlakozott, annál is inkább, mert nagyon jó csapat gyűlt össze. Sokat tanult idősebb Balaicz Zoltántól és Buza Beátától. Például, hogy hogyan kell helyzetekre reagálni, és hogyan kell kezelni a munkával járó stresszt. Azt mondja, ha egyből Budapesten kezdi a szakmát, lehet, hogy gyorsan abba is hagyja, mert ott nem ennyire segítőkészek a kezdőkkel.

Később bekerült az MTV-hez gyakornoknak (bár ezért 18 héten keresztül „kilincselt”). Dolgozott az Ablak- és az Objektív-, majd az Egyenleg című műsoroknál. Kilenc hónapos terhesen épp ez utóbbi számára készített riportot Zalaszántón a Dalai Lámával. A beszélgetés után aztán egyből megindult nála a szülés. Azóta is hiszi, hogy a vallási vezető volt rá valamilyen hatással.

Amikor 1997-ben elindult a kereskedelmi televíziózás az országban, a TV2 Tények című hírműsorához került. Érezte, hogy ez történelmi pillanat: be kellett bizonyítani, hogy kereskedelmi tévékben is lehet színvonalas és értékes hírműsorokat készíteni. A TV2 első élő bejelentkezése örökre emlékezetes marad számára: egyrészt mert ő volt a riporter. Prágából tudósított Göncz Árpád és Václav Havel találkozójáról. Másrészt meg azért, mert út közben ismerte meg férjét, Borszéki Ferenc operatőrt.

Jakupcsek Gabriella egészen más úton jutott el a kereskedelmi tévéig, majd onnan vissza a köztévébe, ahonnan éppen három évvel ezelőtt bocsájtották el, a leépítési hullám idején. Az Egerszegi Páholyban azt mesélte: egyáltalán nem akart tévés lenni, sokkal inkább színész. Fel is vették a „Színműre”, de két év után rájött, hogy az mégsem neki való, nem szeret szerepelni, kitárulkozni. Inkább átment az ELTE-re magyart és művészettörténetet tanulni. Hétvégenként – hogy legyen pénze – dolgozott: újságot hordott ki, és asszisztens volt az MTV különféle műsorainál. De még ekkor sem gondolt komolyan arra, hogy a televíziózással foglalkozzon. Pláne, mert a 80-as évek második felében is még az volt a jellemző, hogy a nőket inkább bemondóként, hírolvasóként alkalmazták a tévénél. Kevés volt a női műsorvezető, szerkesztő. Aztán jött egy lehetőség: Párizsba utazott, hogy ösztöndíjasként a Nemzetközi Újságíró Iskolában tanuljon. Itt aztán elsajátította a televíziós műsorkészítés fortélyait. Ez már a rendszerváltozást követő években volt, miközben az MTV is átalakult. A Hankiss Elemér vezette köztévé új arcokat keresett, s őt is hazahívták egy casting-ra.

Jakupcsek Gabriellával Buza Beáta beszélgetett

Azonnal bedobták a mély vízbe, és szerkesztő lett. A kilencvenes évekre szívesen emlékszik vissza, hiszen az egy szabad és sokszínű időszaka volt a tévézésnek és újságírásnak. Mindenki eljött a stúdióba, akit behívtak, mindenki kérdezett és mindenki beszélgetni akart. A szakma aztán megbolydult a kereskedelmi tévék indulásakor. Jakupcsek pedig kissé csalódott volt, hogy őt első körben nem hívta sem a TV2, sem az RTL. Épp az MTV Híradójának kulturális rovatvezetője volt ekkor, ám a kulturális hírek akkor is – ahogy ma is – háttérbe szorultak. Alig ment le valamilyen anyaga a híradóban. Úgy érezte váltania kell, s ezt a váltást a Danubius Rádió hozta meg számára. (A köztévés kollégák szemében ez a lépés akkor egyet jelentett az „elkurvulással”.) Éjszakai rádiós műsorvezető után a reggeli sávba került, mégpedig Buza Sándorral. Ez sem volt egyszerű időszak, hiszen Bocskorékat váltották a Cappuccionban. Mint mondja: Buza Sanyitól is sokat tanult; például jókat enni (ez azért volt fontos, mert ő mindig vékony nő volt, aki stressz hatására még vékonyabb tud lenni).

Jakupcsek Gabriella pályája azóta is kalandos: a rádiózás közben a TV2 munkatársa is lett, ahol számos produkcióba bedobták, aztán levették a műsorról, majd újabb feladatokat kapott. Úgy érzi, hozzá leginkább a talk-show áll közel; az igényes, értékközvetítő, kultúrához és közélethez kapcsolódó beszélgetések műfaja. Ezért is örült, mikor 2011-ben visszakerült a köztévébe, hogy a Ridikül című műsort vezesse. Sajnos itt egyre több lett a megkötés, majd jött az elbocsájtás, ami néha még fáj neki, de már tud nevetni is rajta.

Kandász Andreában és Jakupcsek Gabriellában van egy lényeges közös pont: a munkamánia és a maximális terhelhetőség. Meg hogy sosem adják fel, kerüljenek bármilyen helyzetbe.