Képeslapok a jövőből

Nem, nem egy reprezentatív szociológiai felmérés válaszaiból szemezgetünk, hanem – bármilyen furcsának is tűnik – egy képzőművészeti projekt elemeiből. A D’Clinic Studios nemzetközi rezidenciaprogram egyik művésze, az USÁ-ból érkezett Shawn Bodden ugyanis arra volt kíváncsi háromhetes itt tartózkodása alatt, hogy mit gondolnak a helybéliek a jövőről, a jövő városáról.

Augusztusi zárókiállítás a D’Clinicben

Csiba Erika és Shawn Bodden

A fiatal képzőművész, aki társadalomtudós is (na jó, talán innen az indíttatás), az utca emberét kérdezte a fentiekről, a válaszokat pedig beillesztette különleges, Képeslapok a jövőből című művészeti projektjébe. A járókelők válaszaiból (már aki hajlandó volt válaszolni neki), illetve az általuk elindított gondolatmenetekből, átlátszó üvegképeslapokat készített. Azonban úgy – hogy az átlátszóságnak hála – azok egymással kombinálhatók legyenek. Így mindenki elkészítheti saját, egyedi képeslapját; jövőképét.

Üvegképeslapok a "jövőből"

A művész a páterdombi alkotóházban, az augusztusi rezidenciaprogram zárókiállításán mutatta be a jövő képeslapjait. Az alkotóról és a projektről Csiba Erika mesélt, mint a curator-for-a-day kezdeményezés egyik önkéntese. Elhangzott: Shawn Bodden munkáiban és korábbi happeningjeiben máskor is megjelent már a képzőművészet és a társadalomtudomány összekapcsolódása. Az alkotó ugyanis arra kíváncsi, hogy a kommunikáció révén és a tetteinken keresztül hogyan befolyásoljuk egymást. Shawn (aki egyébként nem most járt először Magyarországon, és nyelvünket is elég jól beszéli) mindehhez hozzátette: a projekt során azt tapasztalata, hogy a fiatalok többsége nem érzi azt, hogy a város jövőjének részese lesz, mert nem itt szeretnének élni. Az idősebb korosztályok pedig gyakran érdektelenek, motiválatlanok voltak. Mondván: nekik már úgysincs sok hátra. Viszont örömteli, hogy azok közül, akik válaszoltak, nagyon sokan elmondták érzéseiket és kifejezték reményeiket is, aminek mindenképpen pozitív üzenete van.

A művészek és kurátoraik

A D’Clinic zárókiállításán egy belgiumi festőművész, Jo Michiels és egy hondurasi író, Dany Diaz Mejia is bemutatkozott. Előbbi alkotóról Balázs Regina, utóbbi novelláiról pedig Beck Eszter kurátorok beszéltek. Elhangzott: a festőművész munkáinak alapjául 60-as évekbeli pornómagazinok szolgálnak. A tartalom viszont egyáltalán nem pornográf, hiszen az újságokból kivágott testrészleteket egészíti ki az alkotó úgy, hogy végül színes, absztrakt alkotások születnek. A hondurasi író pedig sokszor a városi és vidéki létet, valamint a hazájára jellemző bűnözési és kábítószerezési hajlamot állítja novellái fókuszába.