Karner László titkos képi üzenetei

 70. születésnapján nyílt kiállítása az alkotónak

Nyugdíjazásáig pedagógusként (rajztanárként) dolgozott, leghosszabb ideig az egykori Pais-iskolában. A tanítás mellett a képzőművészet mindig fontos szerepet játszott életében; első egyéni tárlata 1995-ben nyílt meg, szintén a VMK-ban, de csoportos kiállításokon is folyamatosan részt vett.

A mostani születésnapi ünnepségen Balaicz Zoltán polgármester köszöntötte elsőként az alkotót. Mint fogalmazott, mindenkinek azt kívánja, hogy olyan kondícióval és szellemi frissességgel érje meg a 70. születésnapját, mint Laci. A művész közel ötven éve szerves része a város kulturális életének, rajztanárként számos tanítványában hagyott örök nyomot, és művészete ránk is nagy hatással van. 

A kiállított műveket dr. Kostyál László művészettörténész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Mint mondta, napjainkban a művészek nagy része a korábbi művészettörténeti korszakok egyikébe se sorolható be. Az évszázadokik fennálló egyetemes szimbólumkészletek érvényüket veszítették és minden alkotó saját jelképrendszert dolgozott ki. Ilyen Karner László is. Filozofikus megközelítésből indul el, és nem mindig ad kulcsot a megfejtéshez. A reformáció (mások szerint a felvilágosodás) előtt még egyértelmű volt, hogy mit akar mondani egy-egy festő- vagy szobrászművész, most inkább „csak” kaput akarnak nyitni, és megszólítani minket. Ezek a bizonyos kapuk meg is jelennek Karner műveiben. Saját belső világunkba vezetnek ezek az ajtók, nem feltétlenül az alkotóéba – tette hozzá. A művész azt szeretné, hogy mi magunk reflektáljunk a kepéken megjelenő elemekre; absztrakt ábrázolásokra, egyéni szimbólumokra.

„A titok keresése” – olvasható a cím az egyik festmény alatt, de akár az egész kiállításra is érvényes ez a mondat – fogalmazott Kostyál László. Valamit keresünk, ami ott van mibennünk, és nekünk is kell megtalálnunk. A látogatók reakcióit látva a művészettörténész megjegyezte, hogy sokan kissé „fejvakarva” állnak az absztrakt, színes festmények előtt. Arra vagyunk szocializálva, hogy a művész konkrétan szóljon hozzánk, és ne ránk bízza a megfejtést; pedig néha nem baj, ha mi magunk jövünk rá, hogy mi is a titok.

Karner László kiállításán két festői világ jelenik meg: az egyik emocionális, a másik szimbolikus. Az első teremben legújabb – fröcskölt, csurgatott technikával készült – színes és inkább érzelmekre ható képei láthatók. Míg a második teremben a korábbi alkotásai, melyek mintha elfeledett, fiktív civilizáció lenyomatai, üzenetei lennének. Egy szubjektív spiritualizmus jellemzi műveit. Misztikus, megfejthetetlennek tűnő, ám mégis értelmes jelek bukkannak fel. Ebben a különös világban sokszor tényleg maga az útkeresés, a titok keresése a fontos. A művész a látogatókat is erre bíztatja. 

A kiállítás október 31-ig tekinthető meg a Gönczi Galériában.