Karantén utáni Nyitott műterem nap

A látogatóknak arra is volt lehetősége, hogy egy mini workshop keretében saját műveket készítsenek. A lendvai születésű, ám évek óta Zalaegerszegen élő művésszel a Nyitott műterem nap alkalmából beszélgettünk; még az esemény előtt.

Fehér csík és fémes felületek

Egy napra kinyitotta műtermét a festőművész

Érdeklődésünkre elárulta: nem mondott le teljesen az idei rezidencia programról, de sajnos sok ország még nem nyitotta meg a határait. Emiatt jó pár külföldi képzőművész visszamondta a tanulmányutat, vagy áttette azt a következő évre. Az augusztus 10-e körüli nyitási dátum azért még áll, addig talán letisztul, hogy mely országok között lehet szabadon közlekedni, honnan fogadhat alkotókat.

Persze azért nem tétlenkedett az elmúlt hónapokban. Ahogy viccesen fogalmazott, a karantént arra használta, hogy ő maga legyen a rezidencia program „vendége”; a saját műtermében. Most rengeteg ideje volt alkotni, és ami még jobb, kísérletezni. Új festőanyagokat és technikákat próbált ki.

A műteremben lévő kisebb formákon is elkezdett dolgozni. Tulajdonképpen ezek lesznek a karantén-alkotások. A nagyobb méretű képen pedig a titokzatos fehér egyenes vonal látható

- A tavalyi VMK-s kiállításomra készülve jöttem rá, hogy nagyon érdekelnek a fémes színek, árnyalatok. Beleértve az ezüstöt és az aranyat is. Az elmúlt hónapokban ezek kombinációjával próbálkoztam. Ezenkívül sokkal nagyobb formákra festettem. Itt jött egy másik érdekesség: a nagyobb méret miatt nehezebb volt elérni azt a szép, egyenletes sima felületet, ami rám jellemző. Szóval sokat kellett dolgozni azon, hogy ugyanazt a hatást elérjem.

Az alkotó eddig megfestette a képek szélét (vagyis a geometrikus formák oldalát) is. Egy újítás részeként azonban most bizonyos szögben levágja ezeket. A falra került képeknek így kicsit „lebegő” hatása van.

A vírus- és a veszélyhelyzet direktben nem jelenik meg új alkotásain. Saját bevallása szerint először nem is vette annyira komolyan az egész szituációt, de aztán tudatosult benne, hogy ez mégsem játék. Úgy döntött, hogy el is zárkózik kissé a külvilág elől. Lendván élő szüleit sem tudta meglátogatni és másokkal sem nagyon találkozott. Sőt, az internetről és közösségi médiából áradó negatív hírek sem voltak rá jó hatással, ezért egy idő után nem követte őket figyelemmel.

Az előre elkészített alakzatokra a közönség is megfesthette a fehér egyenest

- Tényleg inkább a munkára koncentráltam. Volt egy olyan elképzelésem, hogy másokhoz hasonlóan majd én is posztolok minden nap valamit. Rövid videókban gondolkodtam. Aztán ráébredtem, hogy akkor megint szembe jönne a sok negatív hír és újságcikk, és akkor megint a vírus kerülne a mindennapjaim középpontjába, így elvetettem ezt az ötletet. Néhány karantén-képem azért van. Megfestettem ugyanis pár kisebb formát, amik szanaszét hevertek a műteremben. Ezeket biztos nem használtam volna fel, ha nem kell ilyen sokáig itthon maradni.

Ott jártunkkor nagyon sok félkész, vagy éppen száradó munkát lehetett látni a földön, asztalokon. Pál Katja azt mesélte: ezek még csak alapok, hiszen többnyire úgy fest, hogy megvan a forma, és az első pár réteg festék, a többit – vonalakat, színeket – csak később találja ki. Apropó vonalak: sokan kérdezik tőle, hogy hogyan tud képeire ilyen szabályos – hol vékonyabb, hol vastagabb – fehér színű egyeneseket húzni. Nos, a pénteki Nyitott műhely arra is szolgált, hogy ebbe a titokba beavassa az érdeklődőket (annyit elárulunk, hogy a megoldás egy egyszerű maszkoló szalagban rejlik). A workshophoz elő is készített egy-két pici, lealapozott geometrikus formát, hogy mindenki megfesthesse saját festményét; a jellegzetes fehér csíkkal.