Jégtörés és ferde síkok hétvégéje

A két műteremlakás programja látszólag különbözött egymástól, ám az alkotásokban megfigyelhető gazdag szimbolika, valamint maga a gesztus (nyitottság, kulturális sokszínűség, emberi kapcsolatok elmélyítése), ami életre hívta a két eseményt, mégis sok hasonlóságot mutatott. Persze a művészi stílus és a kifejezésmód más és más.

Itt egy performansz, ott egy szülinapi tárlat

A D’Clinic Studios nemzetközi rezidenciaprogram szeptemberi vendégei – Bobby Miga (USA) és Jézabel Plamondon (Kanada) – a Mixer projekt keretében közösen dolgoztak az elmúlt hetekben. Kettejük munkájából egy különös performansz született, amit szombat este mutattak be. (A kurzus zárásaként egy művészkönyvvel is készülnek, ami szeptember 28-án debütál.) A mostani előadás a Melting (Olvasztás) címet kapta, aminek némi jégtörés is része volt. Ez szó szerint értendő, hiszen a performanszot összeállító két alkotó azt szerette volna kifejezni, hogy hogyan sikerül két különböző országból származó, különböző műfajban dolgozó (Jézabel szobrász, Bobby pedig zenész, táncos, rendező) alkotónak egy harmadik helyszínen (vagyis Zalaegerszegen) közös nevezőre jutniuk. Hogyan hullik le a konvenciók álarca, és törik meg a jég; ezt szimbolizálta a zenés, néha pantomimes elemekre épülő mozgásszínházi bemutató. Aminek a végkifejlete nyilván a feloldódás, a kapcsolatot jelképező kötelék kiszabadítása a jég fogságából. Legyőzve így kulturális és nyelvi különbségeket, műfajbéli eltéréseket.

Másnap, néhány méterrel odébb, valamivel hagyományosabb attrakcióval készült a születésnapját ünneplő Szabolcs Péter szobrászművész. Legfrissebb műveit állította ki, azonban nem hagyományos módon. A műtermében megnyíló kiállításnak ugyanis nem volt klasszikus értelemben vett meghívója, sem szórólapja, sem szakavatott szónoka. A tárlatra invitáló üzenet csupán a művész (és családja) Facebook-oldalán jelent meg.

Címe viszont volt a szülinapi happeningnek (vagyis a kiállításnak). Szimbólumok ferde síkon. Szabolcs Péter ottjártunkkor elárulta: a Báthory utcai művészlakás 1968-ban épült, az állaga pedig nagyon gyorsan le is romlott. A felújításra eddig nem volt forrás, bár ígéret van rá. Az alkotó és családja jó pár éve Csatárra helyezte át a „székhelyét”. Ám a páterdombi műteremből sem költöztek ki teljesen. Régebbi munkái közül sok ma is ott állomásozik. A művészlakás épülete jelenleg süllyed, a padlózat ferde. Tehát ferde helyiségekben állnak most a szobrok, amik egytől egyig fontos, szimbolikus üzeneteket hordoznak. Innen ered a tárlat címe.

Ezek a szobrok arról szólnak, amiről az életünk. Van köztük személyes emlék, emberi sorsok, társadalomkritika, vagy épp a keresztény ikonográfia egyes elemei. Szent Ferenc például visszatérő szereplője Szabolcs Péter művészetének.
- Az emberek egy része manapság sajnos már nem jut el a szimbólumok világába, mert minden túl van magyarázva, túl van beszélve. Pedig a kultúrának épp az lenne a lényege, hogy mindenki jusson el a maga szintjén valahová. Mint ahogy a vallásnak, útkeresésnek is ez volna a célja – fogalmazott az alkotó.

Ő csak annyit tehet, hogy gondolatait megmintázza, szoborba önti. Valaki vagy vevő rá, vagy nem. Az informális kiállítás – a születésnapi ünnepségen túl – persze egyfajta üzenet is. Hogy az alkotó még itt van, nem ment el a városból, hallatja a hangját; vagyis ahogy fogalmazott, önző módon mondja a magáét. Nemrégiben beszerzett egy elektromos kemencét is, új, terrakotta szobrai ezzel készülnek. Műveihez felhasznál más anyagokat is. Mondjuk egy tűz áldozatául esett régi CD-lejátszót, ami – megégve bár, de törve nem – szoborként az információs hatalom szimbólumává vált, mintegy rátelepedve az alatta kuporgó, félelemtől reszkető emberpárra.

A művész fontosnak érzi a hivatalos kulturális intézményeken kívüli összejöveteleket, baráti találkozókat. Ahol kötetlenebbül lehet beszélgetni a látogatókkal, ismerősökkel. Ezért is szervezte meg a mostani kiállítást.

Ha teheti, figyelemmel kíséri a fiatalabb művészek munkáit. Annál is inkább, mert évtizedekig tanított, így mindig is érdekelte, hogy az újabb korosztályok miképp tekintenek a világ dolgaira, s milyen művészi eszközökkel fogalmazzák meg gondolataikat. Ezért néha átmegy „szomszédolni” a D’Clinic Studiosba is.