Élményfestés és az elmúlás gyakorlása

Kiállítás két helyen, egy címmel

Az alkotónak rendhagyó módon, egymás után két helyen nyílt meg a „Minden egyben van” című kiállítása. A MimikArt Galériában térinstallációit, a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben festményeit nézhetik meg a látogatók. Hagyományos (politikusokat és művészettörténészeket felsorakoztató) tárlatnyitóra ezúttal kérésére nem került sor. A művész maga avatta be a nézőket alkotói világába. Az „opening show” keretében az egyik helyszínen Bánhegyi Roland DJ zenélt, a zsinagógában pedig Tóth László zongoraművészt hallhatták a résztvevők. A kiállításokat Müller Imre, a hangversenyterem művészeti tanácsosa szervezte.

A MimikArt Galériában látható, nagyméretű, fekete-fehér falfestményt az Ady Művészeti Gimnázium néhány tanulójával közösen készítette. A téma a szeretet volt; azt mondta a diákoknak, hogy bármit felrajzolhatnak vagy felírhatnak a falra, ami erről a szóról eszükbe jut. Mindezt a jelenlegi helyzet ihlette: a művész szerint nyomasztó világban élünk, ami lelkileg is sokunkat megterhel, azonban tehetünk a rossz érzések ellen. Most szeretetre van szükség! – fogalmazott.

Csiszér Zsuzsi évek óta készít térinstallációkat a festmények mellett. Előbbieket azért kedveli, mert összefoglalják egy kép megfestésének folyamatát, ám helyspecifikusak, rövidebb idő alatt készülnek el, mint egy festmény és a múlékonyság, pillanatnyiság is jellemző rájuk. Az installációnak akkor van vége, amikor azt elbontják; így ezek a művészi munkák az elmúlás gyakorlásának is tekinthetők – mesélte. A folyamatot – a kezdettől a végig – mindig dokumentálja is. Bár az alkotó látszólag megsemmisíti saját műveit, ha az hatott a nézőre, akkor tovább él bennük. Lesarkítva mindez azt jelenti, hogy az installációval a művész kiélvezi az alkotás teljes folyamatát, majd elengedi azt. Egyfajta játék és filozófiai gondolkodás összessége ez. A MimikArt-ban a falfestményen kívül a mennyezetről belógatott színes (festett, vagy újságpapírból készült) alakzatokat is láthatunk, melyek a fehér (steril) fal, mint háttér előtt érvényesülnek igazán.

A hangversenyterembe tépett hatású (montázs és kollázs szerű) képeit állította ki, melyekben a realista és az absztrakt elemek keverednek. A „layerek”, vagyis a kép egyes síkjai külön történeteket mesélnek el, emlékképeket idéznek fel. Egy képen belül több értelmezhető „tartomány” van; így egyben is, és külön-külön is együtt van az alkotás. A realizmust a képeken megjelenő arcrészletek, szemek jelenítik meg, melyek sokak számára talán ijesztőek, pedig lelkünk rezdüléseit sugározzák vissza. Mindez az egyes rétegekben hol az ég kékjével, hol a fű és más növények zöldjével egészül ki, alkot egységet.

A művészt egy korábbi baleset arra tanította meg, hogy az életben véletlenekre is szükség van ahhoz, hogy magunkhoz térjünk. Az alkotási folyamat azóta azt is jelenti számára, hogy közelebb kerüljön istenhez, és a szeretet állapotához. Miután pedig anya lett, a nőiség témája kezdte foglalkoztatni. Ez a gondolati sík szintén jelen van az ábrázolásokban.

A két kiállítás április 26-ig látogatható.