Akadémiai ösztöndíj és „Róma-misztika”

Nem minden Zalaegerszegről induló alkotó volt ilyen szerencsés: 1931-ben Göbel Árpád festőművész (szintén az akadémia ösztöndíjasa), 1971-ben pedig Götz János szobrászművész hunyt el váratlanul római útja során. Tóth Norbert projektjének fő célja volt, hogy az elődök – azon belül is Göbel – nyomába eredjen. És, ha már az örök városban járt, új inspirációkat is szerzett saját művészetéhez. Ezekről kérdeztük a nemrég hazatért alkotót.

Régi és új művészeti hatások

- Volt bármiféle „para”, vagy rossz érzés benned az úttal kapcsolatban? Hogy esetleg valami rosszul sül el?

- Igen, volt egy kicsi. Többször eszembe jutott Göbel, főleg a tanulmányút vége felé; hogy na, ő körülbelül ebben az időpontban halt meg. Persze, róla tudjuk, hogy szívbeteg volt. Negyven évvel később, viszont a dolog megismétlődött: az alig harminc esztendős Götz János is váratlanul elhunyt szívrohamban a római útja során. Igaz, ő nem akadémiai ösztöndíjas volt, hanem egy szimpla tanulmányúton vett részt. De akkor is, a két haláleset miatt van egy misztikája ennek a kiutazásnak. Az viszont reménnyel töltött el, hogy pár évvel ezelőtt Budaházi Tibor festőművész épségben hazatért. Talán megtört az átok.

- Az ösztöndíjhoz kapcsolódó pályázatodban miért pont a Göbel-sztori került fókuszba? Nem lett volna testhezállóbb valami kortárs téma?

- A Római Magyar Akadémia és az ösztöndíj története egészen a 20. század elejéig nyúlik vissza, szóval egy régi, jól bejáratott dologról van szó. Bölcsészek, tudósok és művészek utazhatnak ki különféle célú tanulmányutakra. Meg azért is, hogy közben népszerűsítsék a hazai kultúrát, vagy, hogy tájékozódjanak a nemzetközi trendekről. Mikor elhatároztam, hogy beadom a pályázatot, valami olyan témát kerestem, ami Rómához is és Zalaegerszeghez is kapcsolódik, meg kötődik kicsit hozzám is. Azt gondoltam, hogy Göbel kiutazásának körülményei és halála van annyira érdekes, hogy foglalkozzam vele. Művészettörténeti, sőt történelmi szempontból is izgalmas kérdés.

Tóth Norbert az elődök nyomába eredt

- Akkor nemcsak mint képzőművész, hanem mint történelem szakos bölcsész is értékelted a helyzetet?

- Abszolút! Göbel 1930-31-ben, a Horthy-korszakban utazott ki. Ekkor minden szinten volt egy nyitás Olaszország felé; többek között fejlődtek az olasz-magyar kulturális kapcsolatok. Volt egy ideológiai töltete is a dolognak, ez az egyházi művészettől a futurizmusig sok mindent magába foglalt. Főleg olyan művészeket választottak ösztöndíjasnak, akikről úgy gondolták, hogy megismerik, és itthon majd alkalmazzák ezeket a hatásokat. Göbel valószínűleg azért utazhatott ki, mert 1927-ben ő készítette a Klebersberg Kunó zalaegerszegi díszpolgári címéhez járó díszalbumot. A leszármazottak visszaemlékezései szerint ez annyira tetszett Klebelsbergnek, hogy megüzente Göbelnek, kérhet tőle valamit. A festőművész pedig Rómába szeretett volna menni. Ezzel szemben negyven évvel később, 1971-ben, Götz János a kommunizmus időszakában indult útnak, ami egy egészen más kulturális és ideológiai szituáció volt. Szóval nagyon érdekes megfigyelni azt, ahogy a politikai környezet és a képzőművészet hat egymásra.

- Most mi a helyzet e terén? Kik mehetnek és mivel telik az egy hónapos ott tartózkodás?

- Szerencsére mind stílusban, mind technikában nagyon vegyes az alkotók köre, és nyitott a légkör. Köszönhető ez az ottani akadémia igazgatójának, és a bizottsági tagoknak. Idén összesen kilenc magyar nyert művészeti ösztöndíjat, és öten voltunk kint egyszerre most tavasszal. Voltak egyéni és közös programok; kiállítás- és múzeumlátogatások, koncertek. De közben mindenki tette a saját dolgát. Néha pedig együtt is alkottunk.

- Megtaláltad Göbel „nyomait” Rómában?

- Még az utazás előtt felkutattam pár Rómában készült Göbel-képet (részben a Göcseji Múzeumban találhatóak, részben a család tulajdonában vannak), és megpróbáltam a helyszíneket beazonosítani. Elképesztő látni, hogy mennyit változott Róma azóta! Ami az egyik festményen még külterület és zöldövezet, most már a város szerves része.

- Milyen inspirációkat szereztél, amiket majd a saját művészetedben tudsz kamatoztatni?

- Szemléletformálás szempontjából nagyon hatásos volt ez az egy hónap. Olyan, mintha újra egyetemre jártam volna. Azt hiszem, hogy talán bátrabban fogok alkotni, és biztos, hogy az eszköztár is bővül majd. Ezenkívül nemcsak képek, hanem objektek is szóba jöhetnek. Rómában ráadásul nagyon jól tetten érhető a régi és a modern – vagyis a kortárs – együttélése. Talán ez a legnagyobb üzenete a tanulmányútnak: bátran nyúljunk hozzá a régi dolgokhoz! Ősszel a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben lesz ennek az ösztöndíjnak a zárókiállítása, a római hatások már biztos tetten érhetők lesznek az itt kiállított munkáimon.