A zöld és a piros bűvöletében

Az évforduló alkalmából a kolozsvári születésű alkotót – aki 1990-ben költözött Zalaegerszegre – Balaicz Zoltán polgármester köszöntötte. Mint fogalmazott: a mostani életműkiállítás az egyes festői korszakokon keresztül mutatja be Nemes László eddigi munkásságát. Akit nemcsak képzőművészként, hanem tanárként is sokan ismernek a városban, hiszen hosszú évekig a csácsi Izsák-iskolában tanított, és számos fiatal tehetséget indított el a művészi pályán.

Nemes László jubileumi tárlata

Az alkotó bár erdélyi születésű, most már ugyanannyira fontos számára a zalai kötődés is. De, rá jellemző módon nem tud sokáig csak egy helyen maradni; mindig új tájakat, új kihívásokat keres. Így a Muravidéket és Lendvát éppúgy otthonának érzi egy kicsit, mint a felvidéki Dunaszerdahelyt. Ez utóbbi város a közelmúltban épp Nemes László kezdeményezése révén lett Zalaegerszeg testvérvárosa. A polgármester szerint büszkék lehetünk rá, hogy a művész immár huszonnyolc éve a város lokálpatrióta közösségét erősíti.

Nemes László már pályája kezdetétől ragaszkodott a hagyományos műfajokhoz, így a mostani tárlaton is főleg portrékat, csendéleteket, tájképeket láthat a közönség – fogalmazott a kiállítást megnyitó Novotny Tihamér művészettörténész. Kifejezésmódját ugyanakkor az elvonatkoztatás jellemzi, s munkái szinte mindig az absztrakció és a figuralitás határmezsgyéjén táncolnak. A tiszta festészeten kívül szívesen alkalmaz kollázst, olykor pedig a síkot térbe fordítja; vagyis ötvözi a festészetet a szobrászattal. Képein éppúgy megjelenik a nőiség és az erotika, mint a természet motívumai. Önarcképeket is szívesen fest: hol bölcs, méltóságteljes bohócként láttatja önmagát, de sámánként is megjelenik.

A művészettörténész szerint a festmények szereplője tulajdonképpen mindig a művész „lelki önmaga”. Nemes tudatalatti világának kiteljesedései a vászonra festett alakok és színkombinációk. Ez utóbbiak nagyon is hangsúlyosak festészetében, sőt egy-egy korszakot, ciklust is jellemeznek. Hol zöld, hol vörös, hol pedig rózsaszínbe, narancsba hajló vagy éppen földszínű festményeket látunk. A komplementerekhez (vörös/zöld) például különösen vonzódik. Képein egyszerre érvényesül a Távol-Kelet és Kalotaszeg színvilága, de a nemzeti trikolórt is afféle alapnak tekinti.

Nemes László a megnyitón úgy fogalmazott munkáiról, hogy azokon mindig az általa megélt dolgok láthatók. Mivel a jelenlévőkhöz kortársi viszony fűzi, úgy érzi, hogy mások is átélték ezeket a pillanatokat. Képei így nem idegenek a nézők számára. Szerinte a kiállításszervezés az élet egyik legszebb rituáléja. Az pedig, hogy ilyen sokan eljöttek jubileumi kiállítására azt jelzi, hogy talán már nem kell küzdenie azért, amit egész életében tenni akart: közösséget teremteni.

A kiállítás december 1-ig látogatható. November 13-n pedig a Gönczi Galériában nyílik meg a jubileumi tárlat második része.