A küzdés drámája foglalkoztatja

Egymásra ható erők Borbás Helga képein

A nézők közül is többféle asszociáció érkezett: volt, aki belső szerveket, volt, aki az agyműködés valamely fázisát, más meg az univerzumot látta benne. A zalaegerszegi születésű, ám hosszú évek óta Bécsben élő képzőművészt e-mailen értük utol, hogy néhány kulisszatitkot megtudjunk a művekről (persze nem konkrétan azt, hogy mit gondolt a művész).

Borbás Helga érdeklődésünkre azt válaszolta, hogy az online galériában bemutatott képek 2020-ban készültek, címük Decadence I-II. Egy olyan sorozat részei, amelynek témája már régóta foglalkoztatta.

Decadence I.

- Mindig egy hitelesen felmutatott belső igazság érdekelt. Képeim valójában létezésmódok, zsigeri létformák - csatamezők. Maga a folyamat érdekel alkotás során. A véletlenszerű és tudatosan alakított minőségekkel szeretném a feltárulkozó tudatalattit megragadni, nyers érzelmi intenzitással – fogalmazott.

De, az is lényeges, hogy hol tudja ezt a folyamatot megállítani. Úgy akar meghúzni egy vonalat, mint egy eleven, élő ideg. Egymásba harapó formák, egymásra ható erők: tulajdonképpen ezek a képei mozgatórugói. A belső küzdelem foglalkoztatja, a küzdés drámája; ez a káprázatos „zúzás”. A színek közül nemcsak a vörös és a fekete fontos számára, hanem a színek maguk: kifejezőerejük, összhangjuk vagy éppen kontrasztjuk.

- A munka nálam egyszerre ösztönös és tudatos. Úgy érzem, hogy állandóan mozgásban kell tartanom a képet, ha el akarok menni a falig! Folyamatosan kockáztatnom kell, különben bedől a kép. Az öncélú, szép felület sosem érdekelt, sokkal inkább a nyers érzelmi energia, a zsigeri küzdelem.

Az alkotó a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán végzett festő szakon, Tolvaly Ernő tanítványaként. Később tanított az Ady-iskolában, majd a Kölcsey-gimnáziumban. Több mint tíz éve Bécsben él. Itt 9 évig heti rendszerességgel tartott kreatív kurzust kicsiknek. Mint mondja, az élmény számított, és az általa átélhető szabadság. Most egy iskolában tanít, és mellette azon dolgozik, hogy „ne nyeljen be” teljesen az iskola. Vagyis ugyanúgy maradjon ideje és energiája alkotni.

Decadence II.

Úgy tűnik ezzel nincs is probléma, hiszen több nemzetközi csoportos kiállításon vett részt az utóbbi években (Firenze, Bécs, London, Milánó, Róma, Athén, Berlin, Verona, Velence, és a dél - koreai Gimpo). A napokban pedig egy londoni galéria weboldalán nyílt meg Shake dog címmel egy önálló, virtuális kiállítása, amely szeptemberig látható a https://www.artnumber23.uk/helga-borbas címen. Az online tér, mint bemutatkozási lehetőség, tehát nem idegen számára.

- Miután a járvány miatt bezártak a múzeumok, én is sokkal több online kiállítást néztem. Érezhető volt, hogy hirtelen a képzőművészetben is sokkal hangsúlyosabb lett az online jelenlét. Ennek pozitívumai és negatívumai egyaránt vannak. Egyrészt sokkal több emberhez ér el egy virtuális kiállítás, viszont így elmarad a közösségi élmény, hiszen a hagyományos kiállításmegnyitók mindig találkozópontok is. Másként éled meg, ha ott állsz személyesen egy festmény előtt, és be tudsz lépni a képbe. Ennek ellenére úgy érzem, hogy remek lehetőségeket rejt magában az online tér is, hiszen általa kitágul a világ.