A grafikai műfajok mestere

A kiállításon dr. Kostyál László művészettörténész idézte fel Gácsi Mihály életének fontosabb állomásait, valamint művészetének jellegzetességeit. Elhangzott: 1956-ban a Képzőművészeti Főiskola után a Szolnoki Művésztelep alkotója lett. Tizennyolc évig élt ott, és ez a kiteljesedés időszaka volt számára. Nagyon jó közeg vette körül; sok olyan értelmiségi és alkotó ember került ebben az időszakban Szolnokra, akiket a rendszer Budapesten nem nézett jó szemmel.

Gácsi emlékkiállítás az Apáczaiban

Gácsi főleg a grafikai műfajok – linómetszés, rézkarc – mestere volt, bár festményeket (tájképeket) is készített. Leginkább a Képcsarnok-hálózat számára, hiszen ez jelentette számára a megélhetést. Szarkasztikus, látomásos, a haldokló világot ábrázoló grafikái anyagi sikert nem hoztak számára, annak ellenére, hogy kifinomult megmunkálás, igényes kivitelezés jellemezte munkáit.

1974-ben elhagyta Szolnokot (valószínűleg valamilyen magánéleti probléma miatt), egy rövid ideg Hódmezővásárhelyen élt, majd 1976-ban Zalaegerszegre költözött. Kostyál László – aki személyesen is ismerte az alkotót – úgy látja, hogy bár a városban nagyon sokan szerették és tisztelték a művészt, és sok barátja is akadt, mégsem érezte igazán itt jól magát. Az a harmónia már sosem tért vissza életébe, ami a szolnoki éveire volt jellemző. Bő egy évtizedig élt városunkban, mikor 1987. februárjában váratlanul elhunyt.

A művészettörténész szerint a 20. századi magyar grafika egyik kiemelkedő alakját tisztelhetjük benne. Alkotásaiban – mint az a mostani tárlaton is látható – a humoros, groteszk hangvétellel együtt mindig valami társadalmi probléma is megjelent. Több történelmi ihletésű sorozatot is készített, például Dózsa Györgyről, illetve a hidrogénbombáról. Grafikáinak témái egyre inkább látomásossá váltak, s mind jobban megjelent bennük a jövőért való aggódás.

A képein látható, sokszor nyomasztó témák ellenére, Gácsi egy jó humorú, vidám, „nagydarab mackó” volt, akinek mindenki szeretett a közelében lenni. Harminc évvel ezelőtt többek között ezért is sokkolta a helyi közéletet halálhíre. Hagyatékának jó része a Göcseji Múzeumba került, így – bár csak egy évtizedig élt a városban – tovább őrizhetjük művészetének szellemiségét.

A tárlat február 4-ig látogatható.