Ismét elkezdte az életet festeni

Női alakok, bohócok, járványhelyzet - beszélgetés Nemes László festőművésszel

Nők, bohócok, színek és járványhelyezt – nagyjából ezek voltak a kulcsszavak. Egyik legújabb képén egy fésülködő női alak látható, ami évszázadok óta kedvelt témája a festészetnek. Nemes Lászlónak korábban volt már két erotika témájú kiállítása. Azt mondja, most ismét elkezdte az életet festeni…

Nemes László hiszi, hogy az ecsetnek és a színeknek megmarad az értéke

- A lány, a nő, az anya, a matriarcha jelenik meg a képeken, néha kicsit szürreális megoldásokkal. Ennek a fésülködős képnek az a címe, hogy Fehér körte. A körte-körteforma egyrészt a női alakra utal. De nekem a tojással is párhuzamos a jelentése. Ebben a formában ez a képi narratíva a születést, a világ teremtését jelképezi. Persze benne vannak a szeretteim, a szeretőim, az anyaképem és az anya hiánya is. Csakúgy, mint a női ideálom.

Az alkotó szerint a mai helyzetben a világ teremtése, mint szimbólum ismét előtérbe kerül, mert kell valamilyen válasz a rettegésre és utat kell találnunk a remény felé. Mindehhez nélkülözhetetlen a Nő.

Fehér körte

Ugyanakkor az új képek között olyanok is vannak, melyek cinikus bohócokat ábrázolnak. Mintha a teremtés és a cinizmus gondolatisága egyszerre lenne jelen a művész fejében.

- Az már a szemlélő dolga, hogy eldöntse, így van-e. Talán valóban megvan ez a kettősség, bár biztos, hogy nem volt tudatos az alkotási folyamatban. De tény, hogy a jelen világgal folyamatosan együtt kell élnünk mégha az ember próbálja is kikapcsolni napi a híreket. Az jó, ha idősebb korunkra is marad bennünk egy kis bohóc, egy cinikus igazságmondó. Régebben is festettem ilyen önarcképeket, most ismét elővettem ezeket a klónjaimat. 

Közben kísérletezik a színekkel; most a lila és rózsaszín árnyalatok kerültek a bohócok a mellé. De korábban volt már piros, zöld, sőt egészen szürkés, barnás korszaka is az alkotónak. Azt mondja, a szín egyfajta filozófia, ami a bennünk lévő folyamatos változásokat is kifejezi.

- Messze vagyunk már Rembrandt korától, amikor a mécsesek adták a helyiségek fényét, és sötét tónusok mellett festettek a művészek. A jelenkor fényei nem ilyenek. A nagyváros, a benne lévő fényforrásokkal, maga a színorgia. Egész más hangulatok jelennek meg általa, mint a régi időkben. A rózsaszín vagy a lila nekem a korszerűséget, a „kortársságot” is képviseli. De nyilván hangulatfüggő is, hogy mikor mi kerül a vászonra, mert a színek sokszor az érzelmeink változásait jelzik. Mindig egyfajta révület, vagy misztérium, amikor felfedezek magamnak egy új árnyalatot és felfestem a vászonra.

Nemes Lászlóról köztudott, hogy intenzív kapcsolatot ápol határon túli művésztársaival. Főleg horvátokkal, szlovénekkel, de az utóbbi időben szlovák művészekkel is. Kárpát-medencei alkotónak, kelet-európai mentalitású embernek tartja magát. Szereti is ezt a régiót, itt érzi magát otthon.

A cinizmusra és a korszerűségre egyaránt utal a rózsaszín bohóc

- Sok mindent keresek, ami ezt a Kárpát-medencei mentalitást képviseli. Nemcsak a művészetre gondolok, hanem például a gasztronómiára is. Nemrég káposztát savanyítottam és sonkapácot készítettem, magyar-sváb recept szerint. Keresem a párhuzamokat és az együttlét lehetőségeit a szomszédos országok alkotóival. Ez most kicsit akadozik a vírus miatt, de online próbáljuk tartani a kapcsolatot.

Hogy globális szinten okoz-e majd változást a művészeti életben a pandémia? Az alkotó szerint egyértelmű, hogy átrendeződés zajlik a világban, ami biztos, hogy nyomot hagy a művészeten. Lesz egy közös tudás, egy közösen átélt trauma, ami minden területre kihat. Ezzel párhuzamosan a technológia is változik, fejlődik, amivel együtt a kifejezésmódok is változnak.

- Ebből a szempontból kicsit dinoszaurusz vagyok, mert a festészet hagyományos eszközeivel dolgozom. Hiszem, hogy az ecsetnek és a színeknek megmarad az értéke. Remélem, hogy a járvány pozitív változásokat is hoz; például nyitottságot. Gondolati, szellemi téren egyaránt. Bízom benne, ha ezen a veszélyhelyzeten egyszer túl leszünk, akkor az emberek talán jobban értékelik majd a szabadságot, ami most elveszett.

Addig is Nemes László folyamatosan dolgozik; a mostani bezártságot pedig reneszánsz türelemmel viseli. Gyakorlatilag csak a műterme és az otthona között közlekedik. Eddigi munkásságát – mely az 1970-es években indult Kolozsvárról – szeretné egy impozáns, retrospektív albumban megjelentetni. A próbanyomat már elkészült.