Sípok több ezer kiló ónból

Mint azt a legutóbbi lapszámbemutatón elárulta: immár húsz éve foglalkozik orgonakutatással, ami az ország teljes területét érinti. A munka sok türelmet igényel, mert rengeteg levéltári iratot kell átböngésznie azokért a pár soros mondatokért, vagy utalásokért, melyek egy-egy település orgonájának építésére vonatkoznak. Ami a zalaegerszegi orgonákat illeti: országos viszonylatban fiatalnak számítanak. A város jelenlegi közigazgatási területén – vagyis a becsatolt falvakkal együtt – tizenhárom orgona található.

Tanulmány a város orgonáiról

Az orgonakutató a tanulmányban az egykori zsinagóga (Városi Hangverseny- és Kiállítóterem), az evangélikus- és református templom, valamint a Jézus Szíve Ferences templom orgonáinak történetét emelte ki, de megemlékezett a csácsi templom korabeli hangszereiről is. (Ott több évtizede nincs működő orgona.)

A jelenlegi hangszerek közül a volt zsinagóga, vagyis a hangversenyterem orgonája az, amelyik kulturális és nem vallási, liturgikus célokat szolgál. Persze ez nem volt mindig így, és nem mindig ez volt a zsinagóga orgonája. Az izraelita hitközség imaházát 1904. szeptemberében adták át, s még ebben az évben meg is rendelték az orgonát a pécsi Angster-gyártól. Ára 7200 korona volt, amit a hitközség tagjai egy zártkörű táncest keretében gyűjtöttek össze. A pécsi hangszergyártónak ez volt a 437-es számú orgonája, és a többi neológ zsinagógához hasonlóan a frigyszekrény feletti karzatra került. Ez egy több mint 900 síppal rendelkező hangszer volt, szerkezete két faragott szekrényben állt.

A zsinagóga jelenlegi orgonája

A II. világháború sajnálatos eseményeinek következtében az izraelita hitközség életben maradt tagjai arra kényszerültek, hogy eladják az imaház épületét (melyet a városi tanács vett meg), és az orgonát is. Utóbbit a Mária Magdolna plébánia hivatal vásárolta meg a nagytemplom számára. Onnan aztán – egy nem túl sikeres modernizálást követően – 1998-ban egy Nógrád megyei kis faluba került. Az egykori zsinagóga épülete 1983-ban nyitotta meg kapuit, immár Városi Hangverseny- és Kiállítóteremként, ahová orgona is készült. Az épület belső tereit és az új orgonát Pelényi Gyula tervezte. Magát a 28 regiszteres hangszert a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat orgonaüzeme készítette el. A cég 2107 sípot épített a hangszerbe, 1800 kilogramm ón felhasználásával. A legnagyobb sípok 6 méter magasak, a legkisebbek pedig mindössze 5 milliméteresek. Az orgona avatására 1987. november 28-án került sor.

Sok más várostörténeti szempontból is érdekes információ mellett, a tanulmányban az evangélikus templom orgonájáról például az olvasható, hogy az első világháború idején, hadianyagpótlás céljából (más templomok harangjaihoz és orgonáihoz hasonlóan) elvitték a hangszer homlokzati ónsípjait. 1924-ben aztán a már említett Angster-gyár felújította a szép neogótikus szekrényben álló, kifejezetten liturgikus célokra készült orgonát, és pótolta a hiányzó sípokat is.

Hajdók Judit (balról) az orgonakutatásról mesélt a lapszámbemutatón

A közelben álló – 1940-ben épült – református templom orgonájának történetéről Hajdók Judit azt írja, hogy itt sokáig egy kisebb hangszer, az úgynevezett harmónium szolgáltatta a zenét. Ez a Búcsúszentlászlóról érkezett ajándék azonban évtizedekig hátráltatta egy nagyobb síporgona beszerzését. Erre majd csak 1996-ban, Török Zoltán akkori lelkész szervezőmunkája révén került sor. 2013-ban aztán egy ennél is modernebb hangszert kapott a református közösség.

A Pannon Tükörben olvasható tanulmányból az is kiderül, hogy a város területén van mintegy tizenöt további templom és kápolna, melyeknek soha nem volt sípos orgonájuk.