Koszorúzás Keresztury szobránál

A Keresztury Emlékbizottság nevében Szemes Béla köszöntötte az egybegyűlteket, majd Nyakasné Túri Klára nyugalmazott könyvtárigazgató, a Jánka-hegyi Keresztury-ház volt gondnoka mondott beszédet. Mint fogalmazott: harminc éven keresztül dolgozhatott együtt Keresztury Dezsővel, aki édesapja (Keresztury József ügyvéd, a város egykori polgármestere) nyomdokait követve magasra repült. Irodalomtörténész, műfordító, tanár, kollégium igazgató, majd politikus (vallás- és közoktatásügyi miniszter) lett.

Miután a kommunizmus idején ellehetetlenült, leginkább a tudománynak és az irodalomnak élt; az MTA főkönyvtárosa, majd az Országos Széchenyi Könyvtár főosztályvezetője lett. Irodalmárként főleg Arany János és Babits Mihály életművét kutatta. 1971-ben vonult nyugállományba.

Gyakran pihent – főleg hosszú nyugdíjas évei alatt – Balatonfüreden, ahonnan rendszeresen ellátogatott szülővárosába, Zalaegerszegre; a Jánka-hegyi családi hajlékba, vagy Németh János keramikusművész műhelyébe. Ez utóbbi helyet és magát az alkotóművészt különösen kedvelte.

Nyakasné Túri Klára emlékei szerint belenyugvó, elnéző természet volt, hatalmas bölcsességgel, tudással és műveltséggel. Úgy érzi, ma is köztünk vannak azok a fiatalok, akik habitusuknál, jellemüknél fogva képesek szellemiségét tovább vinni. Jelképesen ezt szimbolizálja a Keresztury tér is, hiszen a szobor erőt sugárzó maradandósága mellett ott van a környező fákban – melyek mindig új hajtást hoznak – rejlő fiatalság és megújulás.

Az emlékünnepség koszorúzással zárult.