Egerszeg él! – Rédey festményein

 Nemcsak valóság, fantázia is

Az emlékkiállítást Árvai József szervezte, aki egy verset is írt a művészről, „Egerszeg ódon lelkiismeretének” nevezve Rédeyt. Hiszen a festő keretbe foglalta a város régi fényét. Egerszeg él, mert egy képzőművészetet szerető ember megfestette az 1960-as, 80-as évek városát – fogalmazott Árvai József.

Persze a képek születésekor még senki sem gondolta, hogy néhány évtizeddel később afféle „street view” fotókhoz hasonlóan nézegetik majd festményeit az itt élők. Találgatva, hogy melyik házban kinek az ismerőse, tanára, barátja lakott, vagy melyik épületben milyen üzlethelyiség kapott egykor helyet. 

Idilli városkép elevendeik meg Rédey festményein

A kiállítás nem előzmények nélkül való. A pandémia szülte karanténhelyzet alatt Kummer Gyula a Facebookon rendszeresen publikálta a festményekről készült fotókat, sokak örömére. Oldva ezzel egy kicsit a bezártság okozta rossz hangulatot. Eközben fogalmazódott meg a gondolat, hogy jó volna egy tárlaton is bemutatni majd a műveket.

A festményeket Szabolcs Péter szobrászművész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Mint mondta, szerinte Rédeyt nem is amatőr-, hanem autodidakta művésznek kellene hívni, hiszen nemcsak saját örömére festegetett, hanem különféle önképzőkörökben, szakkörökben folyamatosan képezte is magát. Bár tény, hogy iskolai kereteken belül nem végzett művészeti tanulmányokat. Képeinek zöme jó minőségű, a nagybányai hatás érződik rajtuk. A szobrászművész szerint az a művészet jó, ami igaz, és melynek révén felismerünk valamit magunkból is.

Kummer Gyula, Szabolcs Péter, Árvai József

Nos, ez a „felismerés” mintha el is uralkodna kissé a tárlaton, mert az alkotó által megfestett utcaképek nosztalgiát idéző képeslapokként funkcionálnak a legtöbb befogadó számára. Rédey valóban festett képeslapok után is, és tény, hogy szinte minden alkotásán felismerhető, beazonosítható a helyszín. Az viszont kevéssé valószínű, hogy a városkép precíz dokumentálása lett volna a célja. Nem szerencsés tehát kizárólag a valóságot, a realitást számon kérni a festményeken. Annál is inkább, mert a művész átszínezett, belerajzolt, kiegészített, vagy épp kiemelt egyes részleteket, sőt fantáziált, képzelgett. Néha meg összemixelte a századelőt a hatvanas évekkel. Vagyis a város és annak utcái, házai inkább ihletadói voltak az alkotómunkának.

A látogatók örömmel keresgélték a számukra ismerős épületeket a képeken

Nem baj persze, ha a képek (úgyis mint művészi alkotások) örömet okoznak, szórakoztatnak és a látogatók szívesen emlékeznek vissza általuk a régmúlt időkre, helyszínekre. Persze itt egy olyan idilli, rendezett város elevenedik meg, amilyen talán sosem volt. És mint tudjuk az emlékezet megszépíti a múltat. De a művészet (ha valóban annak nevezzük) mégsem szólhat csak a nosztalgiáról. Rédey esetében pedig a művészi munkáról- és szabadságról mintha kevesebb szó esne. Pedig a városképeken túl grafikákat, portrékat is készített, melyek nem olyan színesek, mint a favorizált művek, ám annál komolyabb rajzkészségről, technikai tudásról árulkodnak.

A kiállítás november 5-ig látogatható. Aznap 17 órától, a tárlat finisszázsaként egy beszélgetéssel készülnek a szervezők.