A múzeum befogadta Preisz József gyűjteményét

Állandó kiállítás ötszáz órából

Mint azt érdeklődésünkre elmondta, a legkorábbi darab az 1600-as évekből való, a legújabb pedig a 2000-es évek elejéről. Ahogy fogalmazott, az okosóra már nem az ő szakterülete, így azok nem szerepelnek a gyűjteményben. Az idő – e téren legalábbis – megállt számára az okosórák előtti korban.

A kiállítótérben a míves-, vagy már tömegtermelésre szánt órák és óraszerkezetek mellett helyet kapnak az órakészítéshez- és javításhoz szükséges eszközök is. A helyiség közepében ugyanis egy pici műhelyt alakítottak ki. A tárlat dizájnja Takács Kata dekoratőrnek köszönhető, az installáció elkészítésében pedig Papp Tamás asztalosmester, a Zala Múltja Hagyományőrző Egyesület elnöke segített a múzeumnak.

A kiállításmegnyitón köszöntőt mondott Balaicz Zoltán polgármester és Velkey Péter kulturális főtanácsadó. A polgármester többek között kiemelte: a város számára fontos az értékek megőrzése, így nem volt kérdés, hogy Zalaegerszeg egyik meghatározó alakjának, Preisz Józsefnek a gyűjteményét méltó közegben helyezik el. A múzeum új állandó kiállítása a múltról szól, a jelenben tekinthető meg, de a jövőnek készült. Szeretnék, ha felnövekvő korosztályok is büszkén tekintenének majd erre a gyűjteményre.

Velkey Péter hozzátette: Preisz József a város ikonikus alakja, aki 55 éve él közöttünk. Nevéhez köthető többek között a sokak által kedvelt „földreszállt toronyóra”, mely 2005 óta áll a színház előtti téren. Az órásmester, mint valami mese szereplője, az időt teszi örökéletűvé azzal, hogy rendszeresen gondozza e régi toronyóra-szerkezetet. De a szemet gyönyörködtető gyűjteménye is jelképesen megállítja az időt, hiszen a különböző korszakokból származó órák látványa a régi időkbe repíti vissza a látogatót.

Az állandó kiállítást Havasi Bálint, a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatóságának vezetője nyitotta meg. Mint fogalmazott: a közösség ünnepe a mai nap, hiszen egy közismert óragyűjtő, aki órásmester is egyúttal, nyilvánossá teszi gyűjteményét a látogatók számára. Életútja valóban népmesébe illik, főleg a pályafutásának kezdete. Még tanoncként kapott egy órát mesterétől, hogy tisztítsa meg, és ez olyan jól sikerült, hogy megkapta az órát ajándékba; azóta gyűjti a különféle időmérő eszközöket. 

Az igazgató elmondta: mivel ő régész, az óraszerkezetekhez nem ért, viszont folyamatosan az idővel foglalkozik. Ha a történelmet végig nézzük, akkor jól nyomon követhető, hogy az óra hogyan lett kevesek kiváltságából tömegtermék. Mindenkinek van egy szubjektív időérzékelése, ám ez a társadalmi együttműködést nehézkessé teszi. Hogy az életünket másokkal együttműködésben tudjuk leélni, mérnünk kell az időt. Mint azt felidézte, már az őskori ember is használt időmérő eszközöket, a későbbi korokban pedig a nap- és homokórák jelentettek támpontot. Innen hosszú út vezetett a tömegtermelésig és a mai okostelefonokig, okosórákig.

A rendezvény végén Preisz József megköszönte, hogy teljesülhetett régi álma, és immár a múzeum az otthona a számára oly’ kedves gyűjteménynek.