Nyugdíjba vonul az ifjúsági szakreferens

Közel másfél évtizedig volt e tevékenység hátterében Fentősné Belléncs Andrea ifjúsági szakreferens, aki augusztusban nyugdíjba vonul, s már csak „sétálóidejét” tölti a hivatalban.

 - Szerencsés embernek érzem magam, mert szinte mindig olyan volt a munkám, amit szerettem – mondja az életút felidézésekor. – Már fiatalon célom volt, hogy vagy az idegenforgalomban dolgozom vagy pedagógus leszek. Végül mindkettő teljesült.

Fentősné Belléncs Andrea

"Úgy élem meg, hogy szabadságon vagyok"

- Hogyan lettél ifjúsági szakreferens?

- Utazási iroda vezetőjeként és a Nyugat-dunántúli Idegenforgalmi Bizottság alelnökeként dolgoztam, amikor idegenforgalmi referensnek kért fel anno Gyimesi Endre polgármester úr. Akkoriban épült a Termálfürdő, majd az AquCity, mely indulásakor városi fenntartású volt és sok feladatot adott. Aztán más lett az üzemeltető és éreztem, hogy valamit lépni kell. Pedagógus diplomát szereztem és közben a polgármesteri hivatalon belül jött a lehetőség az ifjúsági referensi munkára, melyet kezdetben az idegenforgalmi feladatok mellett, aztán 2004-től önálló státuszon mostanáig elláttam. Egyébként volt kitérő: érettségi után jogot kezdtem tanulni, de hamar rájöttem, hogy az nem az én világom. Ezért is tudom értékelni, hogy olyan pályára kerültem, ami örömet okozott egész életemben.
Nehéz döntést hoztam a nyugdíjba vonulással. Már most hiányzik a fiatalok frissessége, közelsége, a szeretetük. De a kollégáim is.

- Másnak látod a fiatalokat, mint, mondjuk, amikor a Te gyerekeid voltak középiskolások?

- Az alapvető értékek nem változtak. Az eszközeik másak, a kommunikációs csatornáik. Rengeteg információ zúdul rájuk. Kevésbé védettek, több a lehetőség, de a buktató, a mellékvágány is az életükben. Egyébként ebben is szerencsés voltam, mert olyan diákokkal dolgozhattam együtt, akik intelligensek, nyitottak a környezetük dolgaira. Sokat tanultam tőlük és nemcsak az okostelefon kezelését, hanem emberileg is.

- Van egy legszebb élmény?

- Az egész az volt. De például az élőlánc, a város körbe ölelése nagy kaland volt. Emlékszem, sokat segítettek a ganzos pedagógusok, akik logisztikában nagyon jók, partner volt első szóra a rendőrség, a katasztrófavédelem. Ma is köszönettel gondolok rájuk.

- Szóval a felnőttekkel is jó volt a viszony.

- Igen, bár időbe telt egymás megismerése, a kapcsolatok kiépítése. Az ifjúsági koncepció előkészítését kísérő egyeztetések, az ifjúsági kerekasztal létrehozása is ezt a célt szolgálta.

- Közben polgármesterváltás történt. Egy fiatal polgármester jelenléte hatással volt – e a munkádra?

- Balaicz Zoltán polgármester úrnak mindig is szívügye volt az ifjúság. Már amikor a szakterületi bizottság vezetője volt, vagy alpolgármesterként is. Ezért mindvégig komoly támogatást kaptunk tőle, és az önkormányzattól emberileg, szakmailag, anyagilag egyaránt. Jó érzés, hogy a hosszú, munkával telt évek után a feladataim minden területén érezhettem a megbecsülést. 2013 áprilisában a fiatalok által alapított „Ifjúságért” díjban részesültem. Köztisztviselőként is elismerték a munkámat 2015-ben, 2016-ban pedig az ifjúságvédelem területén végzett tevékenységért, a rendőrségi kollégákkal közös példaértékű együttműködésért a „Zala megye rendőrségéért” megtisztelő kitűntetésben lehetett részem. 2017-ben, az elköszönéskor a fiatalok olyan csodálatos, szeretetteljes meglepetéspartyt szerveztek nekem a régi DÖK-ösök részvételével, amire mindig emlékezni fogok.

- Te háttér voltál, ötletgazda vagy pótanyuka?

- Így, ahogy mondod, mindegyik. Sokszor olyanban is segítettem, ami nem tartozott szorosan a munkámhoz, de jó szívvel tettem és sokszorosan visszakaptam.

- Hogyan tovább?

- A családom minden téren prioritást élvez, és ha igény van rá, továbbra is segítenék az ifjúságnak. Most úgy élem meg, hogy szabadságon vagyok és jól is érzem magam. Persze van, amikor hiányzik a munka, a megszokott közösség, a diákok. De teret kell adni a fiataloknak. Szabad döntés volt, úgy éreztem, eljött az ideje a váltásnak. Farkas Szabina személyében – akit diák kora óta ismerek – a feladatra méltó, alkalmas fiatal lett az utódom. Ő is DÖK-ös volt, biztos vagyok benne, hogy nála jó kezekben lesznek a zalaegerszegi ifjúsági ügyek. Én pedig szeretném megvalósítani azokat a terveket, amire korábban a munka miatt nem volt időm. Remélem, hogy a sors megadja, keresem a helyem.