Lukács Sanyinál nincs technikai szünet

 - A sorsom a Zrínyi-gimnáziumban dőlt el, amikor létrehoztuk a Reu-ma zenekart. A műfaja mai dal volt, közéleti aktualitásokkal.

- Hogy viszonyult ehhez az iskola?

- Jól. Főleg mikor lejött a tévé felvenni a műsorunkat, meg amikor megnyertük a Helikont. Kaptunk is az igazgatónőtől egy szabadnapot – mosolyából ítélve ez még ma is értékkel bír. – Akkoriban rang volt a Zrínyibe járni, mert rendkívül intellektuális környezet volt, kiváló pedagógusokkal. Szabadjára voltunk engedve, de nem volt szabadosság. Ez a légkör átragadt a diákokra.

- Nem volt gond a politizálásból?

- Képben vagyok, de nem politizálok, csak leírom amit látok. Van egy véleményem a világról, azt megtartom magamnak, ezen rést csak a zene üt. 1984-85-ben kezdtünk a Reu-mával, s akkor olyan volt a rendszer, hogy lehetett bent ellentmondást találni. Ahogy ma is. Közel 300 szerzeményem van és sok mindent már megírtam évekkel ezelőtt, ami ma aktuális.

- Értik is az emberek amiről énekelsz?

- Sok helyen fellépek, többnyire tetszik, amit előadok. Lehet, hogy először nem értik, de hallgatják, aztán majd megértik. Nem akarok senkit sem tanítani, befolyásolni.

- Pedig fontolgattad anno a pedagógus pályát.

- Igen, aztán anyukám lebeszélt róla. Végül másik főiskolára mentem, de a szakmámban csak néhány hónapot dolgoztam.

- Érdekes nevű zenekarok köthetők Hozzád.

- A Reu-ma, azt jelentette, mai dalok és a napi valóság kicsit sántít. A Technikai Szünet, amelyben főiskolásként zenéltem két akusztikus gitárosból állt, tehát nem kellett hozzá elektromos technika, mint ami akkoriban kezdett elterjedni. A Tarhonya Kedélyzenekarba úgy választottak be, nem én voltam a névadó. A Tea Culpát az énekesnő találta ki. A Magyarucca pedig úgy jött, hogy egyszer mentünk Nagykanizsára fellépni és a Magyar utcán mentünk keresztül. Akkor gondoltam, hogy ez jó név lehetne, bár még zenekar nem volt hozzá.

- Azóta a Magyarucca több felállást is megélt.

- Olyanokkal énekeltem együtt, akik ma már országos hírű énekesek, Takáts Eszter, Polgár Odett, Pál Krisztina. Büszke vagyok a sikereikre. Ahogy arra is, hogy aki ma Zalaegerszeg zenei életében számít, azokkal szinte mind zenéltem együtt.

- Kos a horoszkópod. Fejjel mész a falnak?

- Igen, a feladatokkal. Hajlamos vagyok kitalálni olyan dolgokat, amire azt mondják, hogy hülyeség, de aztán ezek nagyjából bejönnek.

- Talán kevésbé ismert, hogy vannak gyerekműsoraid is.

- Zalaegerszegen még nem kértek tőlünk ilyent, de Szalafőn rendszeresen működünk közre táborokban. Decemberben kaptam elismerést a Nagykanizsai Civil Kerekasztaltól az Alig-Vár jótékonysági program arany fokozatú támogatójaként.

- Hosszas lenne sorolni a díjakat. A szakma is elismer?

- Néhány fesztivál-győzelem ezt mutatja. 2005-ben pedig Veszprémben szakmai fődíjat nyertünk.

- Ezt tervezted anno gimnazistaként?

- Középiskolában és főiskolán még senki nem tervez semmit, csak történnek a dolgok. Valamit létrehozol az jó, ha értékelik mégjobb. Vannak félbehagyott projektjeim, vannak működők amit folytatni kell és újak, amit imádok. Sok minden van bennem. Ha visszanézek jó sok mindent sikerült elérni. De ez nem egy egyszerű pálya. A következő 50 évre is ilyesmit tervezek. Meghogy jogdíjas leszek nem nyugdíjas.

- Mivel készülsz a jubileumi koncertre?

- Az átalakult, kibővített Magyarucca adja elő a saját „klasszikusaimat”. Ott lesz a Shabby Blues Band, akiknek két lemezére is írtam szöveget, valamint a budapesti Caroline Street, akik Takáts Eszter közreműködésével lépnek fel. Ez a zenekar egyik dalomról vette a nevét.

- Zenét vagy szöveget írsz könnyebben?

- Attól függ. Van, amit magamnak írok, ilyenkor egyszerre jön a szöveg és a dal. Amikor megrendelésre dolgozom, akkor támpontot ad vagy a zene vagy a tematika.

- Ez nem jelent egy művésznek kötöttséget?

- Inkább fix pontot ad, irányt mutat. Ahogy Arkhimédész mondta „adjatok egy fix pontot”.

- Példaképek?

- Cseh Tamás dalain nőttem fel, de nem példaképem. A nemzetközi vonalból sok jó zenét szeretek, sok minden evő vagyok. Versekből pedig Tóth Árpád Lélektől lélekig költeménye a legnagyobb kedvencem.

- Az életkríziseidkor letetted a lantot, vagy inkább inspiráltak ezek a helyzetek?

- Többet írtam olyankor. Főleg a néhány évvel ezelőtti betegségemkor. Ez hozott ki belőle. Megbeszéltem az agyammal, hogy még feladatom van. A válásról is írtam egy dalt, ajánlottam is a válóperes ügyvédeknek, de azt mondták, az nem olyan zenés esemény. Egyébként az a technikám, hogy ha lehúzna valami, felülről nézem a dolgokat és akkor már nem is látszik olyan súlyosnak.

- Szóval jól viseled a korod?

- Nem vágyom másra, minthogy a jubileumi koncert jól sikerüljön. Másnap kipihenem magam és hétfőtől készülök a következő fellépésre. Amint ezt megértem, azt jelenti, hogy elkezdődött a B oldal.